Page 225 - A sírból üdvözöl

voltunk, mint akik arra készülnek, hogy halálra fagyjanak. Roberten nem
látszott, hogy bánta volna, Emily se volt különösebben szomorú, csak
megjátszottan zokogott. Akármennyire is részegek voltunk, fel tudtuk fogni,
hogy mit tettünk, és mi történt. Robert azt mondta, szarik az egész balesetre,
rád, a babára, meg mindenre... Nem tűnt megviseltnek. Majdhogynem...
elégedett volt. De aztán elmondta, hogy a baleset volt a lényeg. Ez volt a
Játék lényege, a neked szánt megkönnyebbülés, az, hogy... meghalj...
Robertnek az volt a célja, hogy megöljön téged. A szemünkbe röhögött, aztán
a lelkünkre kötötte, hogy ha szólni merünk valakinek, megbánjuk. Felmossa
velünk a padlót, ha nem hallgatuk, és kinyitjuk a szájunkat. Mert akkor
mindenki nyakig lesz a szarban, és mehetünk a sittre. Fenyegetőzni kezdett,
fegyver is volt nála. Azt mondta, hogy nem fél használni, és ha megneszeli,
hogy valaki árulkodni próbál, azt kinyiffantja. Kegyelem és kivétel nélkül.
– Féltünk, Naya... Annyira féltünk! Mindenki reszketett, és nem mertünk
megszólalni se, nemhogy elmenjünk a rendőrségre. Tudtuk, hogy
valamelyikünk a tizenötből volt, aki nekiment a kocsidnak, hiszen Michael
kocsijának az eleje totálisan összetört. De nem ő ült benne, mert útközbe
cserélgették a sofőrt, és már mindenki megjárta mindegyik kocsit. De nem
kérdeztünk rá, ki ült abban a rohadt kocsiban. Kibaszottul nem érdekelt már
az sem, hogy ki volt, mert kivétel nélkül mind benne voltunk. Michael a földön
fetrengve bőgött a kocsi miatt, mert ha valaki rájön, hogy az övé összetört
pont a baleseted estéjén, akkor az már gyanúsnak minősülne. El kellett
tűntetnünk, aztán be akartunk adni valami hazugságot a szüleinek, de
Briannek nem tetszett, és összekapott Roberttel. De hiba volt, mert szinte
szétverték egymást, nem beszélve arról, hogy mindenki ki volt készülve.
– Aztán... hazamentünk – folytatta Zac. – Kussoltunk, mert féltünk
Roberttől, és attól, amit mondott. Nem szóltunk egy szót sem többé róla, és
egymással se beszéltünk. Mindenki belátta, hogy a Játék baromság volt, és
megöltünk vele téged, meg a babádat is. Robertet ez már nem érdekelte.
Nemsokkal ezután fogta magát, és Emilyvel együtt elutazott. De azelőtt még
szólt, hogy... nos, hogy életben vagy.
– Elmondta, hogy túlélted a balesetet, de a gyermeked nem, és mi... –
Sidony arcán patakzottak a könnyek. – Annyira megkönnyebbültem, Naya! Te
éltél, és... Te jó ég, annyira sajnálom! Mindent úgy sajnálok! Hiba volt,
tudom, vagyis mindketten tudjuk, mekkora hibát követtünk el. Gyötört a
bűntudat, és a lelkiismeretünk sem hagyott békén. Úgy döntöttünk, bármit is

223