Page 232 - A sírból üdvözöl

Paul szkeptikusan felvonta a szemöldökét, és felváltva nézett a húgára,
majd a társára. Egyre jobban kezdte érdekelni, mi lehet az a valami.
– Hadd lássam.
A képernyő több kisebb-nagyobb négyzetekre volt felosztva, amelyeken
a képek sorra ismétlődtek. A kavalkád kissé meglepte, és hirtelen fogalma
sem volt, mi az, amit feltétlenül látnia kell.
Samantha a legfelső kockára mutatott.
– Ezt nyisd meg.
Paul engedelmeskedett, mire a kocka megnagyobbodott, egészen addig,
míg ki nem töltötte a képernyőt, így más sokkal tisztábban lehetett látni a
rögzített eseményeket.
A felvételen kissé homályosan is, de kirajzolódott a könyvtár hatalmas belső
tere. A fekete bőrfotelek fentről látszottak, szemben pedig a könyvtáros
íróasztala, tele iratokkal. A többi teret betöltöttek a könyvek és a polcok,
valamint az emberek, akik ide-oda járkáltak a polcsorok között, vagy éppen
egy ülőalkalmatosságot kihasználva, elmélyülten olvastak.
– És most?
– Most pedig figyelj. – Samantha rákönyökölt az asztalra, és előre
mutatott, pont a könyvtár ajtajára, ahol abban a pillanatban lépett be Naya
Narroway. Paul azonnal felismerte. A nő először megtorpant, ide-oda
forgatta a fejét, majd Mrs. Lewis asztalához indult. Egy rövid párbeszéd után
azonnal eltűnt a polcok mögött. Nem sokkal utána egy férfi és egy nő jelent
meg az ajtóban; sietve léptek be. A nő azonnal el is vegyült a többi ember
között, ám a férfi zavartan álldogált még egy kicsit, majd Mrs. Lewis felé
indult. – Ezután jön csak a legjava – jegyezte meg Samantha, és rákönyökölt
az asztalra. – Ez itt az egyik támadó, vagyis a férfi. A nő valamelyik polcsornál
járkál eközben.
A kockák mozogtak, és Paul látta, amint a férfi várakozásteljesen
álldogál, és az ajtó felé fordítja a fejét; többször egymás után, mintha várna
valakit.
Éppen ekkor pedig belépett valaki a könyvtár ajtaján, mire Samantha hirtelen
a billentyűzethez kapott, és megállította a felvételt, majd lassan ráközelített
az alakra. Az arca homályos volt, nem lehetett tökéletesen kivenni, de
mégis... mintha ismerős lett volna Paul számára. A vonásai, az öltözete, a
tartása, a haja... mindene hihetetlenül ismerős volt.
A nyomozónak elakadt a lélegzete, és előregörnyedt a székben. Alig hitte el

230