Page 234 - A sírból üdvözöl

– Elég? Már hogy lenne ez éppen elég neked? Hiszen nem tudsz
semmit! Nem tudod, miről beszéltek, vagy hogy...
– Hidd el, biztosan tudom, miről folyt a beszélgetés. Szerinted, nem
egyértelműen kiadta a parancsot, hogy intézzenek el?
Samantha kétségbeesetten megrázta a fejét.
– Nem tudhatunk biztosra semmit sem...
– Már hogy ne tudnánk?! – csattant fel a férfi. – Wolf azóta üldöz, hogy
enyém a Johnson-ügy, és mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen nekem.
Azt gondolod, nem telik ki belőle, hogy pár fontot fizet azért, hogy valami
bérgyilkosoknak titulált huligánok megöljenek engem? Azt gondolod, nem
dühös azért, hogy most nyomot találtam? Mindent elkövet, hogy eltegyen
láb alól, és ne hidd, hogy nem tenné meg! Wolf a legmocskosabb ember, akit
valaha ismertem, és ne próbáld védeni őt.
– Micsoda? Jesszusom, Paul! Én egyáltalán nem őt védem... Csupán azt
látom, hogy megint meggondolatlanul akarsz cselekedni, ezt pedig nem
hagyom! Ne sodord veszélybe magad, mert támadt egy idióta ötleted, vagy
hirtelen jött felismerésed... Ez a felvétel elindíthat valamin, de még mindig
nem elég. Nem tudhatjuk, mi történt valójában közöttük!
– Te tényleg ilyen vak vagy, Sam? – kérdezte hitetlenül a nyomozó, és
úgy nézett a húgára, mintha most látta volna először. – Te tényleg nem
veszed észre, hogy ez itt többről szól, mint valami ostoba gyanúsítgatás?
Wolf az életemre tört! Kétszer is, és ezt mellettem valaki más is
megtapasztalta! Naya miattam került veszélybe, és akármennyire szerettem
volna, esélyem se volt megvédeni őt. Ha nem teszek azonnal pontot a dolog
végére, akkor még nagyobb veszélybe sodorhatom őt, vagy talán másokat is.
Nem hagyhatom, hogy Wolf játékszerévé váljak!
– Jó ég! Akkor most mit akarsz csinálni? Fogod a felvételt, odaviszed Mr.
Harrisonnak, és közlöd vele, hogy egy kollégád meg akart ölni?! Vagy akkor
miért nem futsz már egyenesen Davidhez? Megmondod neki, hogy hagyjon
békén, vagy mi a fészkes fenét akarsz csinálni?!
– Nem tudom még! – emelte fel a hangját Paul, és idegesen a fogát
kezdte csikorgatni. – Mindenesetre gondoskodom róla, hogy többé ez ne
forduljon elő, és...
– Itt, minden embere előtt meg akarod gyanúsítani, hogy az életedre
tört? – kérdezte hitetlenül Samantha, és határozottabban közelebb lépett a

232