Page 240 - A sírból üdvözöl

nyaka, majd a pír az arcára is felkúszott.
– Öhm... voltak itt látogatók. Egy fiatal pár. Nem emlékszem a nevükre.
James összeráncolta a homlokát, és a lánya felé fordult. A keze
remegett, ahogy megsimogatta Naya könnyektől maszatos arcát, és az inge
ujjával letörölte a sós folyadékot.
– Magunkra hagyna, kérem? – Nem kérés volt; parancs, ez pedig minden
egyes szóból csöpögött. James Narroway csak így volt képes kérni; ha elszánt
hangon parancsolt. Az ápoló nem kérdezett semmit, csak azon nyomban
megfordult, és óvatosan csukta be az ajtót maga mögött.
Naya homályosan látott. Könnyek marták a szemét, és nem látott mást,
csak elmosódott árnyakat. Tudta, hogy az apja dühös. Tudta, hiszen hallotta
a hangját, érezte a feszült tartását és érintését. Olyan volt, akár egy időzített
bomba, amely mindjárt felrobban. Naya azt is tudta, hogy a Narrowayeket
nem szabad feldühíteni, főleg nem az apját, mert abból semmi jó nem
származhat. A Narrowayek hirtelen haragúak voltak, akik mindig szabadjára
engedték az érzelmeik sűrű és érthetetlen kavalkádját.
– Kik jártak itt? – A hangja keményen csengett, ám Naya képtelen volt
válaszolni. A zokogás rázta az egész testét, és hiába próbálta visszafojtani,
egyszerűen nem sikerült neki. Az apja sosem szerette látni a könnyeit.
Kislánykorában sem tűrte, ha sírt, de sosem szólt semmit. Némán meredt az
arcán lefolyó sós folyadékra, majd odalépett hozzá, és egy mindentudó apai
kézmozdulattal letörölte őket, ezt pedig egy öleléssel toldotta meg.
Ám most erről szó sem volt. James dühösen megragadta a lányát, és
megrázta.
– Kik jártak itt?! – ismételte mennydörgő hangon az előbb is feltett kérdést. –
Robert volt az? Ő jött ide? A kis szarházi! Mit mondott neked?!
– N-nem, apa... nem ő volt... – nyögte a lány. Minden egyes szó égette a
torkát. – Zac és Sidony... ők látogattak meg. És elmondtak mindent! Tudok
mindent, apa... Játszottak velem, én voltam a játékszerük! Játéknak nevezték.
Meg akartak ölni... Azt akarták, hogy meghaljak. Hogy ne élje túl a kisbabám
se! Benne voltak a barátaim és Robert is. Követtek... játszottak velem! Apa...
játszottak velem.
– Micsoda?! – James alig hitt a fülének. Kellett pár másodperc, mire
felfogta a szavak jelentését, és összerakta a zavarosnak ható képeket a
fejében.
Nemrég még azt hitte, őt akarták büntetni azzal, hogy kitoltak a lányával.

238