Page 242 - A sírból üdvözöl

Naya nem értette már őt. Szakíthattak volna. Robert megmondhatta
volna neki, hogy már mást szeret, nem akarja a babát sem, és akkor sok
fájdalmat megspórolhattak volna vele. De Robert nem ezt az utat választotta.
Ő nem ezt akarta. Ő valami mást akart, valami ami sokkal borzasztóbb és
szörnyűbb az egyszerű elválásnál.
Naya régen úgy érezte, mindent tud a férfiról. Hogy úgy ismeri, mint a
tenyerét, és minden apróságot tud róla. Későn jött rá, mekkorát tévedett
valójában. Hogy nem vette eddig észre, hogy Robert életébe belépett valaki
más is? Hogy nem figyelt a változásokra a kapcsolatukban? Az igazat
megvallva, észrevett néhány dolgot, de a babára fogta, mondván, hogy az ő
érkezése kavarta fel mindkettejüket.
Nem... Naya egyszerűen nem ilyennek ismerte meg Robertet. Ő nem
ebbe a férfiba szeretett bele. Valami határozottan megváltozott nemcsak
kettejük közt, hanem magában Robertben is. Valami, amit ő nem vett észre,
pedig kellett volna. És akkor ő lépett volna a kapcsolatuk végetvetése
érdekében... De ehhez már késő. Már minden lépéshez túl késő. Hamarabb
kellett volna. Sokkal hamarabb.
A gondolataiból az apja térítette ki, ahogy ismét megrázta; sokkal
durvábban, mint azelőtt.
– Kik voltak benne ebbe? Kik voltak benne a Játékban?! – Még sosem hallotta
így üvölteni Jamest, még ő maga is megijedt egy kicsit tőle.
– Én... én... – Nem akarom elárulni. Valahogy ezt akarta kimondani,
maga sem tudta, miért. El kell mondania az apjának. Muszáj elárulnia a
neveket! Bűnhődnie kell mindegyiknek, amiért ezt tették vele. Meg kell
bosszulni a tettüket.
Azonban a lelke mélyén érezte, hogy ő is ugyanolyan árulóvá válna ezáltal,
akárcsak a barátainak hitt emberek. Nem kellene beköpnie őket Jamesnek.
Zac és Sidony szívességet tettek azzal, hogy elárulták neki mindezt, és nem
hagyták, hogy mindvégig azt higgye, a baleset véletlenül történt.
– Mondd el, kik tették ezt veled, és én megölöm őket! Esküszöm, hogy
megölöm mindegyiket! Nem hagyom ezt annyiban, Naya, érted?! Mondd el a
neveket!
Naya ismét zokogásban tört ki. El kell mondania. El kell mondania
mindent az apjának.
– Apa...

240