Page 245 - A sírból üdvözöl

nem hitte volna, hogy Naya szívesen beszélne vele. Ahogy a legutóbb
viselkedett és kiabált vele, Robert semmi jóra nem számított. Elvégre
tönkretette a nő az életét, elvette tőle a fiát... Nem számíthatott ezek után
boldog, örömteli fogadtatásra, hiszen nem érdemli meg. Nem, ő már nem
érdemel semmit sem...
– Nem tudsz aludni? – Emily lépett be a konyhába, kizökkentve férjét a
gondolataiból. Halványkék hálóinge gyűrött volt, akárcsak az arca; úgy nézett
ki, mint aki napok óta nem aludt volna. A szemei vérvörösek voltak, és sötét
karikák húzódtak alattuk. Aranybarna haja kócosan meredezett mindenfelé,
de Robert számára még így is gyönyörű volt.
– Nem – válaszolt az előbb feltett kérdésre, és elfordította a fejét,
Emily ringó csípővel a tűzhelyhez ment, és levette róla a teaforralót, hogy
töltsön magának egy pohár teát, mire a citromfű illata felerősödött.
Robert még akkor sem nézett rá, mikor a felesége a vele szemközti pultnak
támaszkodott, és az arcát kezdte fürkészni. Végül pár perc csend után
odalépett hozzá, és csókra nyitott szájjal hajolt közelebb. Kezét a férfi
mellkasára tette, megmarkolta a pólóját, és magához húzta, miközben újra és
újra megcsókolta, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nem kap viszonzást.
Robert végül kibontakozott az ölelésből, és zavartan tolta el magától a
nőt. Emily kissé csalódottan préselte össze a száját, majd visszadőlt a
szemközti pultnak.
– Idegesnek tűnsz – állapította meg. A szemében valamiféle furcsa csillogás
látszott.
– Az is vagyok – mormolta az orra alatt a férfi. – Téged talán nem
nyomasztanak a gondolataid?
Emily belekortyolt a teába, és elfintorodott, ahogy a forró folyadék
megégette a száját, de ennek ellenére elmosolyodott. Azzal a szokásos
lenéző és gunyoros mosolyával.
– Miért kellene idegesnek lennem? Semmi okom rá.
Robert végre szembenézett vele.
– Ezt te sem gondolod komolyan. – Emily nem reagált, csak újra belekóstolt a
teába. – Kezdenek összekuszálódni a dolgok, Em. Te egyáltalán nem
aggódsz?
– Mi a fenének kellene aggódnom? – csapta le a bögréjét a nő. – Kézben
tartom a dolgokat. Tudom, mit csinálok.

243