Page 289 - A sírból üdvözöl
P. 289

láthatólag ugyanis őrá várt eddig.
         Ahogy tovább fürkészte az arcát, hirtelen rájött, hogy látta még őt valahol.
         Talán az őrsön? Esetleg az utcán? Eléggé sokszor mehetett el akkor mellette,
         ha ennyire megjegyezte az arcát.
             Beharapta az ajkát, és bólintott a nemrég feltett kérdésre, mire a rendőr
         újra megszólalt:
         – Tudom, már találkoztunk, de eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni.
         Stewart Wall vagyok, Paul egyik barátja és kollégája.
         A férfi Naya felé nyújtotta a kezét, aki felvont szemöldökkel fogadta el, és
         szinte azonnal ki is húzta a tenyerét a nagy és meleg kézből. Most már végre
         tudta, miért olyan ismerős neki az arca.
         – Segíthetek valamiben? – kérdezte, majd lopva a karórájára lesett, hiszen
         nemsokára oda kell érnie az őrsre.
             – Tudja, Paul aggódik magáért. Nem szeretné, ha a legutóbbi...
         kellemetlen esetek megismétlődnének, ezért megkért, hogy vigyem el a
         kihallgatásra a biztonság kedvéért.
             Naya meglepődött.
         – Nahát – nyögte, és a férfi ajka egyre feljebb kunkorodott. Így sokkalta
         jóképűbbnek tűnt. – Ez igazán kedves magától és Paultól is, de ha
         visszamegy, megmondhatja neki, hogy nincs szükségem bébiszitterre.
             A rendőr arca erre elkomorult.
         – Nézze, lehet, hogy kellemetlen ez a helyzet, nemcsak magának hanem
         nekem... nekünk is. Nem lenne jó kockáztatni azért, mert...
             Naya erre hirtelen nagyon dühös lett. Összepréselte az ajkát, és a keze
         összeszorult az oldala mellett. Ha tehette volna, nekiugrott volna a férfinak,
         hogy egy jókora pofonnal ismertesse a véleményét erről az egészről.
         Nem, ő gyűlölte ezt... Nem akarta, hogy bárki is vigyázzon rá, sőt, neki nem
         kellett senki. Meg tudta védeni magát, ezt pontosan tudta, hiszen az apja
         megtanította egyre s másra. Most pedig holmi amatőr bérgyilkosok miatt
         védelmezik őt, holott semmi szükség rá. Nem akart senkitől függni ilyen
         szempontból. Nem szorult segítségre, sem pedig védelemre, nem akarta,
         hogy valaki lépten-nyomon ott legyen mögötte, a biztonságára vigyázva.
             Nem akarta, hogy bárki is megneszeljen valamit, mert tudta, hogy
         előbb-utóbb megtörténhet, neki pedig vigyáznia kell. Ha lejön a maszk az
         arcáról, akkor vége a tervének, és vége mindennek. Elégtételnek gondolta
         Paul aggodalmaskodását, de már kezdte idegesíteni.

                                                                           287
   284   285   286   287   288   289   290   291   292   293   294