Page 294 - A sírból üdvözöl

Naya kilépett a nyomozó háta mögül, kitátotta a száját, hogy
válaszoljon, de a férfi közbeszólt:
– Semmi közöd hozzá. Tartsd távol magad tőle!
Wolf szeme fenyegetően megvillant.
– Nem hiszem, hogy ez menni fog, ha már itt tartunk, és egy levegőt szívunk.
Lehetnél megértőbb is, Cooper. – A szavait ezután már a nőhöz intézte. –
Mindenesetre, majd ha megunod ezt a szarházi alakot, szívesen látlak egy
kávéra. – A mosolya hamis volt, és sietve a zsebéhez kapott, majd előhúzott
egy névjegykártyát. Átadta Nayának, aki először nem vette el, de végül
remegő kézzel mégis utánanyúlt. – Állok rendelkezésedre, hölgyem.
– Most már elég legyen! – dörrent rá Paul. – Nem azért vagy itt, hogy
annak udvarolgass, akit meg akartál öletni.
David arca elkomorult egy pillanatra, de azon nyomban meg is jelent
egy aprócska mosoly az ajkán. Ha nem is palástolta olyan jól az érzelmeit,
legalább próbálkozott.
– Te tényleg ennyire vak vagy? Edward Cooper fiától az ember nem várna
ekkora naivitást, mint amit te produkálsz. Undorító vagy, ahogy olyan dolgot
fogsz rám, amit nem is vittem véghez.
– Majd meglátjuk, ki kerül ki győztesként.
– Azt gondolod, hogy ha bűnös lennék, megjelennék itt? Adnék neked
okot a bizonyítékszerzésre? Tény, a becsületemet akkor is meg kellene
védenem, ha közöm lenne ehhez az egészhez, de igazán tudhatnád, mikor
mondok igazat.
– Neked nincsenek olyan szavaid, ami színtiszta igazak lennének.
– Valóban? Hát akkor el kell, hogy mondjam, nagyot csalódtam benned,
Cooper. Azt hittem, le tudod szűrni az igazat a hazugságtól... De ezek szerint
tévedtem.
– Nem érdekel, mit gondolsz rólam.
Wolf rámosolygott az ellenségére, de a mosolya sokkal inkább keserű
volt.
– Ha tudnád, mekkorát tévedsz néha, Paul, nem sajnálnálak ennyire, mint
most. De hát nem azért jöttünk, hogy ezzel raboljuk a drága időmet. – Az ajtó
felé intett a fejével. – Kezdhetjük is.
Paul felemelte a kezét, és kopogtatott; három hosszút, négy rövidet,
mire pár másodperc után kattant a zár, és Samantha feje jelent meg az

292