Page 292 - A sírból üdvözöl
P. 292

Az épületbe beérve Paul várta, aki látszólag eléggé feszült volt. A keze
        percenként szorult ökölbe és ernyedt el, majd újra és újra megismételve a
        mozdulatot. Az egyik kollégájával társalgott, miközben lopva az ajtót lesve, és
        amint megpillantotta Nayát, sietve elköszönt a társától, majd eléjük sietett.
        – Végre – sziszegte. – Már azt hittem, történt valami.
             – Igyekeztem sietni.
             – Az adósod vagyok, Wall – biccentett Paul, majd Nayára nézett, és a nő
        látta, amint megrándult az ajka, ahogy végigmérte, majd szó nélkül intett
        neki, hogy kövesse. – Ez egy titkos kihallgatás. Senki nem tud róla, csak én,
        Sam, Wall és Wolf.
             – Micsoda? Hogyhogy más nem tu...
             – Ez az én harcom és Wolfé. Nem tartozik senkire.
             – De bár a főnöke...
             – Neki semmi köze. Van elég dolga így is. Egyébként pedig, a Johnson-
        ügy miatt és némi kiváltság miatt sok mindenben van szabad kezem. Azt
        teszem, amit csak akarok, akkor és ahogy akarom.
             – Nahát, ez igazán önzetlen dolog – vágott vissza a pszichológus, és
        igyekezett tartani a tempót, csak hogy az így is két lépéssel előtte járt.
             – Önzetlen vagy sem, nem érdekel. Hát nem vette észre, hogy ez a világ
        már régen másról szól? Most már a hatalom és a pénz a cél mindenkinek. Az
        igazság és az önzetlenség már kiment a divatból. Nekünk pedig
        alkalmazkodnunk kell, ha nem akarunk az örök vesztesek porában vergődni.
             – De hiszen ez...
             – Nem érdekel, mi ez! – sziszegte Paul. – Az én harcom, és nyerni
        akarok. A porba akarom döngölni Wolfot.
             Naya erre nem tudott mit mondani, csak meglepetten nézett Paul
        hátára, és próbált felzárkózni mellé. Lopva azért Stewartra is pillantott, aki
        sietős tempóban lépkedett a nyomozó mellett. Arcizma sem rándult az
        elhangzott szavaktól. Talán ő is egyetértett a barátjával; ha lehet, meg kell
        bosszulni Wolf tetteit. A nő gondolta, hogy neki is annyi oka lehet a bosszúra,
        mint Paulnak; az autóban elmondottak alapján bár egy ennyit sikerült neki is
        leszűrnie.
             Ismét ismeretlen folyosók tömkelegén mentek végig. Paul percenként
        hátrapillantott Nayára, hogy lássa, tudja-e tartani a lépést. A nő pedig



        290
   287   288   289   290   291   292   293   294   295   296   297