Page 291 - A sírból üdvözöl

– Hát, én nem igazán – nevetett fel keserűen Stewart. – Aki ilyet tesz,
szembe megy a halálával. Wolffal nem jó kikezdeni, tapasztalatból tudom. Ő
tényleg Nagyhatalomnak számít a városban.
– Összetűzésbe keveredtek?
Erre ismét keserű nevetés volt a válasz, és Naya látta, amint a férfi lopva
megérinti a heget a halántékán.
– Az nem enyhe kifejezés.
– Mi történt?
– Jobb, ha nem tudja, nem szép történet. De legalább kaptam tőle
valamit; egy emléket, hogy akárhányszor belenézek a tükörbe, emlékezzek
arra az estére, és sose felejtsem el, hogyan hangzanak a halálsikolyok.

Amint megérkeztek a rendőrségre, és kiszálltak az autóból, Naya nem
bírt többet Stewart Wallra nézni. Inkább elfordította a fejét, és hagyta, hogy
a férfi a könyökénél fogva kísérje be az épületbe. Az érintése gyengéd volt,
mégis kiérződött belőle valami más is; talán féltés lett volna?
Nem akarta bevallani magának, de tartott egy kicsit Wolftól amiatt, amiket
hallott róla. Paul is óva intette őt tőle, és a lelkére kötötte, hogy ne merjen se
találkozni, se szóba állni vele, ha úgy adódik. Nemcsak Samantha, hanem
most már Stewart is ugyanezt mondta neki, és jobbnak látta betartani ezt a
szabály – ha mást nem is szívesen tartott be.
Ám emellett borzasztóan kíváncsi is volt, vajon mit rejtegethet a
Nagyhatalom, hogy arra az elhatározásra jutott, megöleti nemcsak Paul
Coopert, hanem őt is. Most pedig, hogy megvédje magát, büszkeségből
megjelenik a bérgyilkosok kihallgatásán, hiszen nekik úgyis mindegy volt –
talán vallanak. De az is lehet, hogy nem. A véleménye az utóbbi felé jobban
hajlott. Nem tudta elképzelni, hogyha tényleg Wolf bérelte volna fel őket, és
jelen is lenne, akkor beköpnék őt, hiszen az számukra a biztos halál lenne.
Mondjuk, számukra úgyis mindegy, hiszen ha vallanak, akkor Paulnak kézzel
fogható bizonyítéka van Wolf ellen gyilkossági kísérlet miatt, így akár be is
perelhetné a Nagyhatalmat, aki vagy megnyerné a pénzével és az
ismeretségével a pert, vagy földbe döngölné Pault, megbosszulva eddigi
tetteit. Naya mindent el tudott képzelni vele kapcsolatban, és a szíve mélyén
tudta, hogy fél egy kicsit. Ez pedig nem holmi megjátszott félelem volt; igazi,
amit elég ritkán érzett.

289