Page 300 - A sírból üdvözöl

– Nem hazudtam! – vágott vissza, miközben hevesen kapkodta a
levegőt. Úgy remegett a teste, hogy kételkedett abban, hogy a nyomozó
elhiszi a szavait. – Nincs nálam az Alvóé!
– Még most is képes a szemembe hazudni?
– Micsoda? De hiszen...
A férfi arcizma megrándult, és közelebb lépett Nayához, ő pedig az
előszoba falának simult. A dereka fázott, ahogy a hideg falhoz ért.
– Hol van az Alvóé, Naya?
– Nincs nálam! Csak keresem, érti? Csak keresem!
– Hazudik. – A nyomozó tett még egy lépést előre. Úgy nézett ki, mint
aki ölni is képes lenne, csakhogy megtudja az igazat.
– Azt gondolja, hogy ha nálam lenne, nem használtam volna fel? Nem
utaztam volna egészen a kriptáig, hogy feltárjam? Vagy, hogy eladjam
milliókért? Azt gondolja, ha nálam lenne az Alvóé, akkor titokban tartanám,
és mindenki elől dugdosnám? Ennyire ne nézzen hülyének, Mr. Cooper!
Naya direkt nem szólította a nevén a férfit, aki erre elfintorodott.
– Mindvégig magánál volt a Kulcs! Azt mondta, nincsenek ellenségei, ezzel
pedig átvert! Tudta, hogy maga a célpont, hagyta, hogy meggyanúsítsam
Wolfot... El tudja képzelni, mi lesz most ennek a következménye?!
– Nem tudtam semmit! – kiáltotta a pszichológus. – Nem tudtam,
higgye el! Meg kell bíznia bennem, hinnie kell nekem! Én sosem hazudtam
magának, Paul. Nincs nálam a Kulcs, hát nem érti? Vagy inkább hisz egy
elmehibbant, gyilkos hajlamú nőnek, mintsem nekem? Az ő szavai
hihetőbbek az enyémeknél? Őt jobban ismeri, mint engem?
– Nem ismerem magát, nem tudok semmit magáról, Naya.
Paul szeme megvillant. Hosszasan néztek egymás szemébe, Naya pedig
érezte, hogy egyre jobban ver a szíve. Zihálva vette a levegőt, mellkasa
szaporán emelkedett és süllyedt, úgy érezte, mindjárt elhányja magát. A
hasára szorította a kezét, és előregörnyedt. Fájtak a nyomozó szavai.
Dühében és tehetetlenségében a könnyei is egyre jobban égették a szemét,
de minduntalan visszafojtotta őket. Nem akart Paul előtt sírni –
nem fog előtte sírni! Nem akarta megmutatni a gyengeségét, ám az is
megfordult a fejében, hogy ha elsírná a hamis könnyeit, talán Paulnak
megesne a szíve rajta. Talán ezáltal megpuhítaná és eloszlatná a
hirtelenjében felgyűlt, keserű dühöt.

298