Page 301 - A sírból üdvözöl

– Nincs nálam az Alvóé, Paul – suttogta aztán hosszas hallgatás után. –
Keresem, de nem találtam még meg. Sokkal kevesebb információ van a
tulajdonomban, minthogy azokkal a nyomára bukkanhassak. Higgye el! Ha
nálam lenne a Kulcs, talán megkötöttem volna a második egyezségünket?
Akkor talán belementem volna, hogy elmondjak mindent róla? – Tekintetét
mélyen a férfiébe fúrta. Egy másodpercre megbabonázták a csillogó szemek.
– Nem hazudtam. Soha nem tenném. Bízni akar bennem, nem igaz? Vagy
csak én érzem ezt? Bízni akar, de nem tudja, hogyan tegye. Egyezséget
kötöttünk; kétszer is, letettük a bizalom ingatag alapjait, és most, hogy jött
egy váratlan fordulat, maga máris kételkedik bennem, igaz? A segítségére
van szükségem, ahogy magának is az enyémre. De ha ezután jobban hisz
annak az elmebajosnak és a kijelentésének, akkor, azt hiszem, nincs
szükségünk többé egymásra. – Ezt már nem gondolta komolyan, hiszen neki
már most hatalmas nagy szüksége volt a férfira; most már nem tudná
nélkülözni sem őt, sem pedig a közelségét.
Paul láthatóan megfontolta a válaszát, ugyanis oldalra döntötte a fejét,
ám még mindig úgy nézett az előtte állóra, mintha az esküdt ellensége lenne,
nem pedig most készülnének felépíteni a bizalom ingatag falait.
– Ugyan miért? Miért kellene megbíznom magában? Nem sok okot adott
eddig rá.
– Talán, mert tartozok? Én bíznék az adósomban, másképp nem kötnék
egyezséget vele. Én félteném őt a tartozása miatt.
– El is felejtettem, hogy maga a szavak embere – fintorodott el a férfi. –
De mégis átverve érzem magam. Azt mondta, nincsenek ellenségei, sem
konfliktusai. Mégis miért került valakinek a célpontjába akkor? Mit tett, hogy
valaki ennyire a halálát akarja?
Erre csupán egy fejrázás volt a válasz.
– Valaki talán megneszelte, hogy keresem a Kulcsot. Talán azt hitte,
megtaláltam, és... egy rakás idiótát küldött rám, hogy elintézzen. Pár fontot
fizetett csak; a nagyobbik ár az Alvóé volt.
– Mit is mondott az a nőszemély? Ha megölik magát, akkor a kívánság
automatikusan arra száll, aki a vért ontotta. Talán az illetőnek nem is a maga
élete kellett, hanem a Kulcs. Ha az egyik felbérelt embere megkaparintotta
volna a kívánságot, akkor talán ő megölte volna az emberét, hogy a Kulcs
tulajdona rászálljon, és megszerezze, amit akar.

299