Page 304 - A sírból üdvözöl
P. 304

Most pedig mindent el kell mondania, ha nem akarja, hogy minden,
        amit eddig kiépített a nyomozóval kapcsolatban, tönkremenjen. Szüksége
        volt Paulra, ezzel pedig nagyon is tisztában volt. Nélküle nem boldogulna a
        továbbiakban, tekintve, hogy a nyomozó eddig védelmet ajánlott neki, így
        biztonságban érezte magát. És most, hogy ő célponttá vált, úgy érezte,
        képtelen lenne egyedül megvédenie magát az állítólagos ellenségével
        szemben.
        Ráadásul nemcsak ebben volt szüksége rá. Még közel sem kapott annyi
        információt a Johnson-ügyről, mint amennyi kellett volna neki. Nem beszélve
        arról, hogy a vonzalom, amit iránta érzett, egyre erősödött és egyre jobban
        kötötte őt hozzá. Nem tudta volna már elképzelni a napjait nélküle,
        akármilyen ára is volt ennek.
             Az is megfordult a fejében, hogy talán a maga hasznára fordíthatná a
        férfit. Talán Paul azért kérte, hogy áruljon el mindent a Kulcsról, mert megint
        keresni akarja. Ha pedig ez tényleg igaznak bizonyulna, akkor neki szüksége
        van egy segítségre, cserében pedig ő is segítene a nyomozásban. Egymás
        hasznára lehetnének...
        Habár eljátszott a gondolattal, hogy akár hazudhatna is az Alvóéval
        kapcsolatban. Csakhogy félt, Paul talán rájön erre, és ő sem fog igazat
        mondani a gyilkosságról. Ilyen nagyot nem kockáztathat, semmi haszna nem
        származna belőle, ebben biztos volt.
             – Látom, nagyon őrlődik a válaszán – jegyezte meg Paul, kizökkentve
        ezzel Nayát a gondolataiból. A nő beharapta az ajkát, és a szemébe nézett,
        amelyben a várakozás és a reménykedés apró lángjai lobogtak. Ha nemet
        mond, vége mindennek, ha rábólint, azzal akár szövetségre is léphetnek. El
        kell érnie, hogy a nyomozó megbízzon benne! Muszáj.
             Felszegte az állát, ahogy az apja is szokta, mikor megfontolt válaszra
        határozta el magát.
        – Adott választási lehetőséget, én pedig megfontoltam a válaszomat.
             – Éspedig?
             – Tény, hogy nem szívesen árulok el bármit is a Kulcsról, de ha ez kell
        ahhoz, hogy szövetségre lépjünk egymással, akkor legyen. Úgyis tartozok
        magának, és nem akarok olyannak tűnni, aki csak kér, de nem ad cserébe
        semmit sem.





        302
   299   300   301   302   303   304   305   306   307   308   309