Page 308 - A sírból üdvözöl

* * *

Naya bevezette Paul Coopert a konyhába, aki szinte már automatikusan
foglalt helyet az asztal melletti széken, mintha már egy kis túlzással az
otthonának nevezhetné ezt a házat.
A nő kávéval kínálta, ám Paul csak a fejét rázta, majd figyelte, amint elfordul,
hogy magának töltsön egy pohárral a fekete folyadékból. A tekintete
akaratlanul is lejjebb siklott a nő fenekére és combjaira. A fekete ruha
teljességgel megbabonázta, de főleg az, ahogy egy leheletnyivel feljebb
csúszott, mikor Naya előrébb hajolt, hogy elérje a polcon levő bögréjét.
Paul nem értette sem Nayát, sem saját magát, sem pedig azt a
hihetetlenül erős vonzalmat, amit iránta érzett. A legelső alkalomtól kezdve,
mikor az egyik folyosón elkapta a karját, és kérdőre vonta, mit keres ott, már
érezte azt a fajta bizsergést, amit már elég régóta nem tapasztalt. A válása
óta, hogy pontosabb legyen.
Naya olyan hatással volt rá, mint még senki más. Igaz, ezt nem mutatta ki, és
igyekezett visszafojtani minden érzelmét, legbelül mégis tudta, hogy
nemcsak szimpla vágyat érzett iránta, hanem valami mást is. Valamit, amit
megfogalmazni sem tudott. Talán kötődés lehetett? Valamiféle mély kötelék
összekötötte volna őket?
A kusza érzelmei zavarták, hiszen nem tudott arra összpontosítani,
amire kellett. A Kulcs volt itt a fő téma, nem holmi idióta vonzalom, ami
szorította a mellkasát. Na, meg persze a bizalom. Meg akart bízni Nayában,
másra sem vágyott, csak erre. Ám valami visszatartotta őt. Talán a józan ész?
Valami határozottan azt suttogta neki, ne ígérjen olyan hamar bizalmat neki,
mert még megbánhatja, ezt pedig semmiképp sem akarta. Már nem osztotta
olyan aktívan a bizalomkártyáit, mint régen; ahhoz túl sokat csalódott. Most
azonban nem tudta eldönteni, hogyan cselekedjen. Bízzon, vagy ne? Megéri,
vagy nem? Minden bizonnyal megérné, hiszen a hasznára tudná fordítani a
nőt. Ha Naya tényleg segíteni akart neki, akkor mindenképp előnyt
kovácsolhatna belőle. Egy jó segítségre mikor nincs szüksége az embernek?
Na, és ott volt a Kulcs is. Most már azt sem tudta, miért kérte egyáltalán
arra a nőt, hogy áruljon el mindent neki róla. Nem sok haszna támadna
belőle, de valamiért elengedhetetlen vágyat érzett, hogy ismét a keresésére
induljon. A kívánságban ugyan már nem hitt annyira, de abban igen, hogy ha

306