Page 306 - A sírból üdvözöl

esetleg valaki vessen véget az életüknek.
James ezt botorságnak tekintette, nem így nevelte a lányát, soha nem is
akarta, hogy öngyilkos legyen. Inkább békés, szenvedés nélküli halált kívánt
neki, majd akkor, amikor tényleg eljön az ideje. Ám azt tudta, hogy neki, a
neveltetésére tekintve, folytatnia kell a családi hagyományt. Minden
alkalommal, mikor erre gondolt, kissé felfordult a gyomra. Lám, aki annyi
emberi életet kioltott már, a saját magáét is ki kell, hogy oltsa...
– Nagyon szótlan vagy – szólalt meg hirtelen, hogy megtörje a köztük
levő csendet. A kórházhoz közeli kávézóban ültek, és tejszínhabos kávét
kortyolgattak – pontosabban James, mivel Naya hozzá sem ért a poharához.
Egy újabb vizsgálat után úgy gondolta, jót tesz a lányának, ha ismét
társaságba kerül egy kicsit. Ám cseppet sem így tervezte ezt a délutánt.
Dolgoznia is kellett, várt rá egy elégedett bérlő és egy áldozat, aki egyelőre
nem is sejtette, hogy nem éli meg már a holnapot. De munka előtt akart egy
kis időt tölteni még Nayával, amit történetesen valahol máshol töltenek el,
nem pedig otthon, a négy fal között, mint ahogy azt hetek óta tették.
Naya nem felelt. Lehajtott fejjel piszkálta a tolószéke karfáját. Zsíros,
fekete haja az arcába hullott, így James nem is láthatta az arckifejezését.
– Naya? Legalább idd meg a kávédat. Esetleg valami mást szeretnél kérni?
Naya továbbra sem válaszolt. Fogcsikorgatva vájta a tenyerébe a
körmeit, és egy pisszenés nélkül tűrte a fájdalmat.
– Tizenhárman... – suttogta. – Tizenhárman vannak még. Én is akarok egyet.
Veled akarok menni.
– Tessék? Szívem...
– Veled akarok menni. Veled fogok menni! – Naya végre felemelte a
fejét. A szeme vörös volt az eddig visszatartott könnyektől, amik most kövér
cseppekként folytak le a sápadt arcán. A teste remegett a visszafojtott
indulattól, és ha tehette volna, megragadta volna az apja elegáns zakóját,
hogy az arcába üvölthesse, hogy mit akar.
– Nem. – James ezt határozott hangon jelentette ki. Nem, már így is
sokat kockáztatott, hogy belement a bosszúba, és Naya már így is teljesen
tönkrement testileg, lelkileg egyaránt. Nem hagyhatta... nem tehette ki ennél
nagyobb traumának. Tudta jól, mit akart a lánya, szinte várta már, mikor fog
felbukkanni a kimondatlan kérdés. Tisztában volt azzal, hogy vele akart
menni a következő áldozat kivégzésére, de ő már most meghozta a végső

304