Page 316 - A sírból üdvözöl

– Mindenesetre gondoltam rá... – mormogta a nyomozó, majd
felsóhajtott. – Tudja mit? – kezdte egyszer csak hirtelen. – Kössünk
szövetséget.
– Nocsak, az egyezségek ilyen nagyra tornászták fel magukat? –
lepődött meg a pszichológus. Lopva oldalra fordult, a derekával az asztal felé
fordult, hogy a könyöke közelebb kerülhessen a kávéval teli bögréhez.
– Tudom, hogy nem bízik bennem, ahogy én sem bízom annyira
magában, mint kellene. Tudja, miért? Van magában valami... valami, ami
egyszerre nagyon erősen taszít és vonz. Nem tudom, melyik miért, de így
van. Talán a titokzatossága miatt? Esetleg a rejtélyei játszanak közre? Az
eddig eltöltött időnk nagy részében folyton belekeveredett mindenféle
rejtélyes dolgokba, és tudom, hogy titkokat őriz. Ennek ellenére most mégis
itt vagyok, ráadásul a lakásán, és épp az esélyeinket latolgatom egy újabb
szövetségre. Kérdem én, érdemes lenne? Talán egymás segítségére is
lehetnénk. Talán nem. Tőlünk függ, mit, hogyan teszünk.
– Mik a feltételek?
– Segítek keresni a Kulcsot, ha maga segít a nyomozásban.
Naya visszafojtotta a mosolyát. Rettenetesen elégedett volt magával.
– Nocsak. Tehát mégis szüksége van rám.
– Ahogy magának is rám – bólintott határozottan a nyomozó.
– Ám legyen. Kössünk szövetséget, ahogy akarja. – Naya felemelte a
kezét, hogy megfoghassa a férfiét, csakhogy véletlenül felborította az asztal
sarkán levő kávésbögrét, tartalma pedig célzásba vette a papírokat.
Felsikkantott, amint meglátta, hogy a gondosan félrehelyezett lapok lassan
átáznak a fekete folyadéktól, és a jegyzetek elmosódnak. Paul sietve pattant
fel, megragadta az ép papírköteget, és elhúzta a közeledő kávé elől. – A
francba, a francba, a francba! – kiáltotta dühösen, ahogy megpróbálta
letörölni a kávét az átázott lapokról; mindhiába, hiszen azok már teljesen
átáztak, az írás pedig szétkenődött.
– Mind elázott? Mi volt rajta? – kérdezte sietve a férfi, amint meglátta a
nő halálsápadt arcát és hitetlenségtől elkerekedett szemeit.
– A legfrissebb információim! – suttogta elhaló hangon, és ahogy
magához húzta az egyik lapot, az elmállott az ujjai között, olyannyira magába
szívta a folyadékot. Most már hasznavehetetlenekké váltak, pedig ezek voltak
a leggondosabban őrzött papírjai, hiszen másképp nem helyezte volna félre

314