Page 320 - A sírból üdvözöl

mögötte azok, akik az életére akarnak törni olyan dolog miatt, ami még nincs
is nála.
Elege volt már ebből idióta Downtonból. A folytonos keresztbe tevéseit
már nem tűrte, és itt az ideje, hogy móresre tanítsa. Tudta, hogy az
öreg sejt valamit. Esetleg még akár tudhatja is, ami a legrosszabb az
egészben, el is járhat a szája. Akkor meg oda lenne az egész szarság.
Emlékezett, mikor a legutóbb az a félig megnyúzott kislány tipegett oda
hozzá a konyhában az éjszaka kellős közepén, és a sikolyaira Dowton is
beviharzott a házba – a zárt ajtón keresztül. Mert igen, Naya bezárta az ajtót,
erre emlékezett, és arra is, mikor a szomszédja elment, még ellenőrizte is, és
az ajtó ismét zárva volt. Downtonnak tehát kulcsa volt a lakásához.
Könnyűszerrel járhatott-kelhetett a házban, és ugyanilyen könnyűszerrel fel
is fedhette a rejtekhelyét, ahol a Kulcsról szerzett információit tartotta a
gyógyszer-tartalékaival egyetemben.
– Agyafúrt egy ember maga, ugye tisztában van vele? – sziszegte az
arcába, majd elengedte a nyakát, és ellépett előle. A férfi esetlenül a földre
rogyott, és a nyakát masszírozva köhögni kezdett, majd egy adag vérrel
keveredett nyálat köpött a nő cipője mellé.
– Ezt ugyanezt elmondhatnám rólad is – suttogta fogcsikorgatva az öreg,
és felpislogott rá. – Ha azt hiszed, közöm van az ellened elkövetett
merényletekhez, hát tévedsz. Mégsem vagy olyan okos, mint James.
Az utóbbi kijelentést azon nyomban megbánta, ugyanis a tűsarok
keményen a földön levő kézfejébe vágott, mire felnyögött, de továbbra sem
mozdult.
– Ne merje a szájára venni apám nevét, semmit sem tud róla!
– Azt hiszed? – Tisztában volt benne, hogy vissza kellene fognia magát,
de képtelen volt rá, a szája magától formálta a szavakat, szinte már
akaratlanul. Legszívesebben elmondott volna mindent, csakhogy esküt tett
Jamesnek, hogy tartja a száját. Biztos volt abban is, hogy mindent elrontana,
ha bevallaná Nayának azt, amit tud. Továbbra is tartania kell nemcsak a
száját, hanem az álcáját is. Felszisszent, ahogy a pszichológus cipőjének sarka
belevágott a bőrbe, és a vér kibuggyant.
– Mit kellene higgyek? Maga nem ismerte az apámat, tehát fogja be a
pofáját! Ha pedig jót akar, megfogadja a tanácsomat. Tudom, hogy tudja. De
azt viszont nem, hogy honnan. És ajánlom, hogy továbbra is megtartsa

318