Page 325 - A sírból üdvözöl

főnökük intésére leültek az egyik pult melletti asztalra. A pincér látva az új
vendégeket, azonnal odasietett hozzájuk.
David Wolf most először körbenézett, és amint megpillantotta a
sarokban ülő Nayát, megjelent a szokásos, féloldalas mosolya, és
határozottan megindult felé. A cipője minden egyes lépésnél hangosan
koppant a kopott fapadlón. A hajába túrt, aminek a következtében pár tincs a
szemébe hullott, így pedig sokkal jóképűbbnek tűnt.
Naya rögtön kiegyenesedett, amint meglátta, hogy a Nagyhatalom feléje
közeledett. Óvatosan elmosolyodott, és a füle mögé tűrt egy fekete
hajtincset.
– Nocsak, kit látnak szemeim! – üdvözölte őt a férfi, és végigmérte; a
tekintete elidőzött egy keveset a mély dekoltázson. – Sokkal gyönyörűbb
most, mint a legutóbbi találkozásunkkor.
– Ezt bóknak veszem, köszönöm – biccentett Naya, miközben a férfi
arcát fürkészte. Tetszett neki, ezt nem tagadta. Kinek ne tetszene egy ilyen
kifinomult megjelenésű úriember? Határozott vonásai Paulra emlékeztették,
ettől pedig – valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag – görcsbe
rándult a gyomra.
– Mit fizethetek magának? – kérdezte negédesen Wolf, amint észrevette a
kiürült kávésbögrét.
– Szívesen iszom azt, amit maga, bármi legyen is az.
– Ó, én nem iszom. Nem szeretném, ha az alkohol elvenné az eszemet,
főleg, mikor egy ilyen gyönyörű nő társaságát élvezhetem. Nem akarok...
meggondolatlanságokat elkövetni.
Naya keze ökölbe szorult az asztal alatt, és becsúsztatta az egyik ujját a
karórájának pántja alá. A francba, a francba, a francba! Erre most mit lehet
mondani? Hogyan vegye rá a férfit, hogy mindenképp igyon valamit?
– Nem muszáj mindig alkoholt fogyasztani, habár az gyakran sokkal jobban
megereszti az ember nyelvét. Talán még olyan dolgok is kicsúszhatnak a
száján, amit eddig hűen őrzött és elfojtott a szíve legmélyén.
Wolf erre ismét elmosolyodott, mint akit szórakoztat a helyzet.
– Természetesen igazat adok erre a kijelentésre. És ha már ilyen nagyon
szeretné... – Nem fejezte be a mondatot, csak intett a pincérnek, és két
pohár vörösbort rendelt, amit azonnal meg is kapott. Amint a pincér
kiszolgálta őket, és visszasietett a pult mögé, Naya lopva a négy nagydarab
emberre pillantott, és feléjük intett a fejével.

323