Page 330 - A sírból üdvözöl

Naya kissé döbbent arcot vágott. Számított rá, hogy ezt kapja
reakciónak, csakhogy készült rá, és már előre megtervezte ezt a beszélgetést,
így több száz válaszlehetőség kavargott a fejében ezzel kapcsolatban.
– Én pedig tudhattam volna, hogy ezt gondolja, ha felhozom a témát. De
jobb, ha a tudtára adom, hogy nem vagyok senki talpnyalója, hogy
elvégezzem helyette a munkát...
– Szóval azt akarja mondani, Paul keze nincs a dologban? Hát ezt kötve
hiszem!
– Valóban? – hajolt előre a pszichológus. Az ujjaival óvatosan
végigsimított a pohara oldalán, és hosszasan fürkészte a Nagyhatalom
hitetlenkedő és egyben csalódott arckifejezését. Látszott rajta az is, mennyire
meglepte ez a váratlan kijelentés. – Azt hiszi, ugranék én holmi parancsra,
hogy elvégezzem azt, ami nem is az én dolgom? Paulnak semmi köze ehhez, a
találkozót én akartam, ő nem is tud róla.
– Nem erényem a bizalom. És gondolom, magának se, habár azok az
emberek, akik találkozni akarnak velem, általában vakon megbíznak bennem,
holott nem is ismernek sem engem, sem pedig a szokásaimat. Ezért
remélem, megérti, ha nem szívesen teregetem ki a dolgaimat egy
olyasvalakinek, akivel jóformán most beszélek először – jegyezte meg
fanyarul David, és szinte már automatikusan belekortyolt a borába, mintha
oldani akarná a feszültséget. – Mivel is foglalkozik maga? Talán újságíró?
– Pszichológus vagyok.
– Aha, szóval pszichológus. Hát én nemigen neveztem volna annak...
– Nem maga az első, akit ez meglepett – jegyezte meg keserűen a nő.
Kezdte bosszantani a helyzet, várta már, hogy hasson a méreg, ám látszólag
ez még nem történt meg. A francba, várnia kellett volna még a témával!
– Csalódtam, Ms. Narroway... Én pedig nem szeretek csalódni. Miért
akar kiszedni belőlem olyan dolgokat, amiket egyébként sem mondanék el?
Vagy talán biztos volt benne, hogy kitárulkozok magának?
Naya hátradőlt a széken, és összepréselte az ajkát. Vesztésre állt, ő
pedig nem szeretett veszteni. Hamarosan fordulni fog a kocka, mégpedig az ő
javára; ám ezt csak remélhette – egyelőre.
– Nem, számítottam rá, hogy nemet fog mondani. Bolond lenne, ha azonnal
beadná a derekát. De ha mondjuk... üzletet kötnénk?

328