Page 327 - A sírból üdvözöl

– Neki is megvan a sajátos véleménye rólam, akárcsak nekem is róla. A
gyűlölet is kölcsönös, de gondolom, nem azért telefonált, hogy ezt
megvitassuk. Vagy talán mégis?
– Nem, ami azt illeti.
– Sejtettem. De mindenekelőtt megenged még egy kérdést? – David
arca egy szempillantás alatt felragyogott. Úgy nézett ki, mint aki éppen az
élete legnagyobb és egyben legfontosabb kérdését készülne feltenni. A
szeme csillogott, és várakozón nézett rá, mire ő kissé kelletlenül bólintott. –
Ha maga volt a célpont, akkor ezek szerint... megtalálta a Kulcsot?
Naya összeszorította a fogát. Legszívesebben szembeöntötte volna az
italát a férfival, vagy átnyúlt volna az asztal fölött, és megragadva a csinosan
megkötött nyakkendőjét addig fojtogatta volna, míg az ki nem lehelné a
lelkét. A keze már ösztönösen mozdult volna, de visszafogta magát, és egy
hosszú sóhaj keretében megrázta a fejét.
– Nem tudom, egyáltalán kinek fordult meg a fejében, hogy közöm van a
Kulcshoz – hazudta.
– Tehát semmilyen sejtése nincs, ki lehet a bérlő? Pedig maga nem úgy
néz ki, mint akinek tartós konfliktusai lennének rossz emberekkel...
– Attól függ, ki számít rossz embernek. És ha már itt tartunk, elhiheti,
hogy nem tudom, ki az, aki ártani akar nekem, mivel nem vagyok a tartós
konfliktusok és a bosszú híve. – Ez tetszett neki; egyszerű, de csodaszép
hazugság volt.
– Ami azt illeti, gondoltam is erre, hiszen nagyon meglepett volt, mikor
az a nő kijelentette az igazságot. Bár szerintem, ha lenne ötlete, ki a bérlő,
Paul már megoldotta volna... Amint látom, eléggé ragaszkodik magához és a
biztonságát is előtérbe helyezi. – Naya mintha egy árnyalatnyi féltékenységet
hallott volna ki David hangjából, ami kapóra is jött neki.
– Felelősséget vállal irántam, ennyi az egész.
– Ó, tehát még sincsenek együtt? – Wolf szeme erre elkerekedett, és
kissé előrébb is hajolt, mintha attól félne, lemarad a válaszról.
– Talán azt hitte? – kérdezett vissza szórakozottan a pszichológus.
– Csak halvány sejtéseim voltak vele kapcsolatban. Mindenesetre azt
hittem, hogy egy félresikerült házasság után talán újra rátalált a boldogság.
De ezek szerint tévedtem, és bármennyire furcsán is hangzik, őszintén örülök
neki.

325