Page 324 - A sírból üdvözöl

szabályként jelentette ki előtte, hogy kerülje David Wolfot, csakhogy azt nem
sejtette, hogy Naya ritkán tartja be a mások alkotta szabályokat. Az apján
kívül ő mindig is saját magának engedelmeskedett, nem számított, ki mit
szabott ki, és miért. Egyébként is, a Narrowayek mindig is akaratosak voltak,
nem lehetett megzabolázni őket, és csakis úgy engedelmeskedtek, ha az a
hasznukra vált, másképp az engedelmesség meg se fordult a fejükben.
Ám lopva azért becsúsztatta az ujját a vastag pántú karórája alá, és
ellenőrizte, még mindig megvan-e; nem volt könnyű megszerezni, sem pedig
elintézni a csendet, így vigyáznia kellett rá, akár a szeme fényére. Elvégre, fő
az elővigyázatosság...
Nem sokkal éjfél előtt azonban Naya már megunta a várakozást. Nem
értette, mi tart ilyen sokáig Wolfnak összekapni magát, és elkocsikázni a
város másik végében levő éjjel-nappal nyitva tartó, lepukkant, kis kávézóba,
ahol jóformán alig árulnak valamit. Talán halaszthatatlan elintéznivalója van,
vagy akár közbe is jöhetett valami, emiatt pedig elfelejtett szólni.
Ez idegesítette és zavarta Nayát. Nem, nem, nem, nem! A terve eddig jól
alakult, minden létező lépést megtett, hogy tökéletes legyen, most pedig
nem omolhat szét minden! Semmi kedve még egyszer csalódni...
Akár az is lehetséges, hogy Wolfot elriasztotta a Kulcsos sztori. Elvégre
miatta kellett gyanúsítottnak éreznie magát, és eddig amennyire ismerte,
tudnia kellett, hogy egy ilyen rendkívüli férfi nem igazán tűri ezt szó nélkül.
Nem, ezt azért nem tartotta valószínűnek. Wolf is tudta, hogy nem ő tehet
arról, hogy Paul bizonyítékok nélkül egyből meggyanúsította, holott benne
sem volt a keze a dologban. Ezért Paul a hibás, nem pedig ő, Davidnek pedig
semmi oka kihagyni a találkozót emiatt, ha már a telefonba olyan szépen
megígérte, hogy időben ott lesz, ha már egy ilyen csinos hölgy kéri őt. Azt is
tudta, hogy ha odaígéri magát a férfinak, bizonyosságot pecsétel meg a ma
estével kapcsolatban.
A következő pillanatban azonban kinyílt a kávézó ajtaja, és egy férfi
lépett be rajta. Kirázta a hajából a vizet, és egy elegáns mozdulattal letörölte
a fekete zakójára telepedett vízcseppeket. Megigazította tökéletesen
megkötött nyakkendőjét, és kissé elfintorodott, ahogy végigmérte a
lepukkant helyet.
– Ennél azért igényesebb helyekre vagyunk szokva, nem igaz, fiúk? –
kérdezte, mintegy választ sem várva a másik négy agyongyúrt és nagydarab
fickótól, akik a nyomában léptek be a helyiségbe. Azok bólogattak, majd a

322