Page 319 - A sírból üdvözöl
P. 319

– Pontosan olyan vagy, mint az apád. Le se tagadhatnád, hogy Narroway
         vagy, ugye, Naya?
             Reszketegen felnevetett, de Naya erre még szorosabban préselte őt a
         falhoz, mire elakadt a lélegzete.
         – Maga nem tud semmit az apámról.
             – Csakugyan?
             – Mikor tört be a lakásomba? – szegezte neki egyből a kérdést.
             – Micsoda? – nyögte meglepetten az öreg, és elkerekedett szemekkel
         nézett Nayára, aki kezdte egyre jobban elveszíteni a türelmét.
             – Jó ég, Downton, ne játssza meg a hülyét! Azt hiszi, annyira vagy
         vagyok, hogy nem vettem észre a szánalmas kis ügyködéseit a hátam
         mögött? Azt hitte, nem jövök rá, hogy pont maga az, aki rám küldte azokat a
         bérgyilkosokat? Nem futotta a nyugdíjából rendesen megfizetni őket, nemde
         bár? Ezért szépen betört a lakásomban, kutakodott a holmijaim között,
         megtalálta a Kulcsról szóló papírokat, aztán meg fogta magát, és rám uszított
         egy adag idiótát, hogy végezzenek ki, mert nálam van az Alvóé. Okos
         próbálkozás – fogta suttogóra a hangját, és halványan elmosolyodott. – De
         én okosabb vagyok az apámnál is.
             Downtonnak tátva maradt a szája.
         – B-bérgyilkosok? – Úgy ejtette ki a szavat, mintha most tanult volna
         beszélni, majd hangosan felnevetett. Nyál fröccsent Naya arcára, aki erre
         fintorogva elfordította a fejét, hogy ne kelljen látnia az öreg sárgás fogait. –
         Te tényleg ennyire bolondnak nézel engem? Bérgyilkosok? Betörés? Miért
         vagy olyan biztos benne, hogy közöm van mindehhez?
             Nayának kezdett elfogyni a türelme. Vicsorogva meredt az öregre, a
         keze a nyakára szorult, az ujjai elfehéredtek, és Downton felnyögött. Az arca
         egyre jobban kezdett elvörösödni, a halántékán kidagadtak az erek.
         Nem. Ez így nem mehet tovább. A terve tökéletes volt, nem engedhette meg
         magának, hogy valaki beleszóljon, és tönkretegyen mindent, amiken hosszú
         hetek során dolgozott. Mert megszámlálhatatlanul rengeteg időt szánt erre a
         szarságra, amire jobban talált, és szívesebben is húzta rá a szarság jelzőt,
         mintsem, hogy tervnek nevezze ezt a hülyeséget. De belevágott, és elért arra
         a kritikus pontra, ahonnan már nem fordulhat vissza. Ha akarja, ha nem, meg
         kell csinálnia. Ez pedig nem fog menni, ha lépten-nyomon ott lesznek




                                                                           317
   314   315   316   317   318   319   320   321   322   323   324