Page 318 - A sírból üdvözöl

ugyanis a lepattogzott festék is erről árulkodott. Ablakai mocskosak és
szürkék voltak, molyette függönyökkel díszítve, elszáradt cserepes virágokkal
a párkányon.
Az udvar ellenben rendezett volt; a gondosan lenyírt fű eltompította
Naya cipőjének kopogását, ahogy végigsietett a ház oldalán, és hátulról
közelítette meg.
Tudta, hogy az öreg Downton mindig kulcsra zárta a bejárati ajtót, mivel félt,
a hátsót pedig nyitva hagyta, menekülés szempontjából. Agyafúrt volt ilyen
téren, ám mégsem a legokosabb, ez pedig kapóra jött Naya számára.
A kilincs halkan nyikorgott, ahogy óvatosan lenyomta, és amint kattant
a zár, tudta, hogy nyert ügye van. Lassan lépett be, vigyázott, nehogy zajt
csapjon. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, tompa sötétség köszöntötte.
Kellett pár másodperc, míg a szemének végre sikerült hozzászoknia, és ki
tudta venni az aprócska konyha bútorzatának halvány körvonalait.
Csendesen, a karját kinyújtva lépett egyet előre, vigyázva, nehogy felbukjon
valamiben. A közeli helyiségben hirtelen felgyúlt a tévé halvány fénye, amit
egy bemondó kivehetetlen motyogása követte, mire Naya összerezzent.
Tehát Downton mégsem aludt, erre azért számított. Amúgy sem betörőként
érkezett, csupán figyelmeztetni akarta az öreget, hogy ne üsse be az orrát a
dolgaiba.
Ám ekkor csoszogó léptek zaja ütötte meg a fülét, és a következő
pillanatban felgyúlt a villany a konyhában, és Charles Downton jelent meg,
mocsárszínű köntösben, nyúzott, ám egyben meglepett arccal.
– Naya? Hát nem megmo...
Naya hirtelen lendült előre, megragadta a férfi pizsamáját, és keményen
a falhoz vágta.
– Most én beszélek – sziszegte, mire az öreg fájdalmasan felnyögött. Az arca
kezdett kivörösödni a lehetetlen helyzetében, a szemében félelem csillant. –
Tudom én, hogy szeret maga beleavatkozni mások dolgába, de ha még pár
évig szívesen kapná a nyugdíjat, akkor ajánlom, hogy ne folytassa tovább ezt
a hobbiját. Hm? Mit szól? Megfogadja a tanácsomat? Maga is adott nekem
legutóbb tanácsokat, emlékszik? Hát persze, hogy igen.
Downton kitágult szemekkel bámult a nő arcába. Az ajka egy vékony
vonallá préselődött, és amikor megszólalt, majdhogynem hörrögte a
szavakat, mint aki megfulladni készül:

316