Page 314 - A sírból üdvözöl

pénzért, világmegváltó kívánságként árulták, sokan pedig bedőltek neki, és
egy vagyont fizettek egy hamis vaskulcsért. De hogy válaszoljak a kérdésre:
féltek. Magát nem riasztja meg egy pillanatra egy mindent felülmúló kérés?
Kívánhatna bármit. Gazdagságot, világuralmat, vagy esetleg békét és
boldogságot. Bármit, érti? Ettől sokan megrettentek, sokan pedig
megbátorodtak. Voltak, akik féltek, hogy mi lesz, ha a Kulcs rossz kezekbe
kerül, és rosszra használják fel. Ezért inkább, sokan elrejtették, és inkább nem
használták fel. Egyébként is, egyáltalán ki lett volna méltó arra, hogy
felébressze a Kiráyt? Őtőle is ugyanúgy féltek... Aztán az emberek tudatába
beleivódott, hogy a Kulcs rossz dolog, óvni kell tőle az embereket, félni kell az
Alvótól és a kívánságától. Ezért titokban tartotta az, akinél éppen volt, és úgy
került kézről kézre. Mert gondoljon csak bele, ha kitudódott volna, hogy nála
van, vajon hányan ugrottak volna érte, hogy meggyilkolják őt, és
megszerezzék a Kulcsot?
– Nagy ára volt, nem csodálom, ha az akkoriak rettegtek tőle. Sokan is
meghaltak miatta, nemde?
– Megszámlálhatatlanul sokan. Konfliktusokat alakított ki, amiatt, hogy
olyan sokan vágytak rá... Egy olyan tárggyá vált, ami csak rosszat váltott ki az
emberekből. Aki éppen uralta a tárgyat, az uralta a kívánságot is uralta,
mígnem be nem váltotta. Az emberek egy idő után úgy gondolták, nem elég
csak ellopni, hanem meg is kell ölni azt, akinél épp ott van a Kulcs, hogy a
kívánság automatikusan átszálljon rá. Így tisztábbnak érezték magukat.
– Meghiszem azt - horkantott fel hitetlenül Paul. – Ugyanezt akarták
magával is tenni... Megölni, hogy a Kulcs tulajdona átszálljon arra, aki a vért
ontotta. Tényleg sejtelme sincs, hogy ki tehette?
Naya lassan megrázta a fejét.
– Nem, nincs – hazudta, pedig ó, hát mennyire, hogy volt tippje! Sőt, biztos
alapon tudta, ki volt az, aki ráuszította a bérgyilkosokat. – Pedig kíváncsi
lennék, kinek vagyok a zavaró tényezője.
– Nem hinném, hogy sok jelentkező lenne - jegyezte meg a nyomozó,
majd végighúzta az ujját a térképre rajzolt piros vonalon, mielőtt ismét a nő
szemébe nézett volna.
– Honnan tud ennyi mindent ennyire pontosan?
Naya elpirult, és elfordította a fejét.
– Könyvekből. Rengeteg született ebben a témában. Régi feljegyzésekből a

312