Page 323 - A sírból üdvözöl

A bizalom mérge

Naya magánakciója egyáltalán nem úgy sül el, ahogy eltervezte. Paul a
múltjáról mesél, valamint elérkezett a füst is, aminek eléggé végzetes
következményei lesznek.
„Tovább kellene lépni, nem gondolja? Régen történt, a múltat pedig el kell
hantolni. Jobb pihenni hagyni, higgyen nekem..."

A fontos embereknek nem volt erénye a pontosság, Naya ezt jól tudta.
Pontosabban sikerült megtanulnia az évek során, amiket mindeddig
végigszenvedett. Éppen ezért nem lepődött meg, amikor a megbeszélt idő
után az illető még mindig nem jelent meg; tökéletesen így tervezte, és most,
hogy a terve már alapjáraton jól kezdődött, elégedettséggel töltötte el. Minél
fáradtabb az illető, minél később jön, annál jobb. Legalábbis számára, ezt
pedig muszáj volt előtérbe helyeznie, még ha önzőségnek is számított;
mondjuk ez már annyira nem érdekelte.
Az éjjel-nappal nyitva tartott kávézó teljesen üres volt. Egyedül csak ő
üldögélt a sarokban elhelyezett asztal mellett, olcsó magazinokat és
újságokat lapozgatva – nem kerülhette el a figyelmét a címlapon virító cím
sem: Holtan találták Anglia egyik leghírhedtebb és legveszélyesebb
drogdílerét. Sietve végigfutotta a cikket, majd összecsukta az újságot, és az
üres kávés pohár mellé helyezte, miközben a kintről behallatszó, zuhogó eső
hangját hallgatta.
Őrültség; csakis ez az egyetlen egy szó járt a fejében. Valójában tényleg az
volt, amit csinált, sőt, szinte már nevetséges volt az a szituáció, amibe saját
magát keverte. Ha az apja látná! Talán büszke lenne rá, de lehet, hogy nem
fogadná kitörő örömmel, ha a lánya az ellenségével szövetkezik, még ha csak
egy rövid időre is. Csakhogy ő már azt sem tudta eldönteni, valójában ki
az igaziellensége. De már nem is számított, most már késő lenne
visszafordulni.
Mindenesetre, ha minden ezután is a terve szerint halad, akkor senki
sem fogja megtudni az ő kis kalandját azzal a személlyel, akiről mindenki csak
azt mondja, hogy jobb elkerülni, mintsem találkozni vele. Paul szinte már

321