Page 329 - A sírból üdvözöl

Naya hosszasan bámult a férfiakra. Egy asztal körül ültek, és a poharukat
szorongatva beszélgettek; a szavaikat nem értette, de a hangjukból kivette,
hogy nagyon is jól szórakoznak a főnökük távollétében. Egyikük sem nézett
ide, mintha biztosak lennének benne, hogy az, akire vigyáznak, teljes
biztonságot élvezhet.
David is odakapta a fejét, hogy felmérhesse az emberei helyzetét. Látszólag
egyáltalán nem bánta, hogy az ő pénzét költik italra.
Ez éppen elég volt Nayának; erre az egyetlen egy pillanatra készült egész
este. Sietve hajolt előre, két ujja közé csippentette a fiolát, és könnyedén
belecsepegtette a tartalmát a férfi poharába, majd gyorsan visszahúzta a
kezét. Az ital lassan átszíneződött és egy árnyalatnyival sötétebbé vált. Ahogy
David visszafordult, az üvegcse már a táskája legmélyén pihent.
Egy határozott bólintás jelezte, hogy kezdheti a mondandóját, ám Naya
csak megfogta a poharát, és kérdőn ránézett. David is habozás nélkül
megfogta az övét, és koccintottak. A nő figyelte, ahogy a férfi nagyot kortyolt
az italból; ő éppen csak a szájához emelte, és megízlelte a keserűen édes
folyadékot.
– Borzalmas íze van – fintorodott el a Nagyhatalom, ahogy letette a poharát.
– Legközelebb, mikor én hívom el magát valahova, igényesebb helyet
választok, ha nem probléma.
– Egyáltalán nem az.
– Most már eléggé kíváncsivá tett, így hát igazán kezdhetné – sürgette
őt a férfi.
Naya várt pár másodpercig, mintha az italt ízlelgetve gondolkodna.
Lassan elszámolt magában húszig, és visszafelé, majd csak ezután fogott bele
a mondandójába:
– Valójában a Johnson-ügy miatt bátorkodtam felkeresni, már ha nem veszi
rossz néven a tolakodásomat. Úgy tudom, magának köze van hozzá.
Legalábbis a nyomozásban.
David erre megdermedt, és az arca elkomorult. Alig észrevehetően
megremegett a keze, amelyben a poharat tartotta.
– Szóval a Johnson-ügy... Tudhattam volna... – sziszegte, majd rekedten
felnevetett, mint aki borzasztóan jól szórakozik ezen a lehetetlennek tűnő
helyzeten. – Hamarabb is rájöhettem volna... Paul küldte, igaz? Ő maga nem
mert jönni, mert minek is, nemde bár? De bár volt annyi esze, hogy magát
küldje. Határozottan érdekes taktika, ezt meg kell, hogy mondjam...

327