Page 334 - A sírból üdvözöl

fogta, hogy egyszerűen képtelen volt megmozdulni alatta. A félelem
teljességgel a hatalmába kerítette, pedig ő sosem félt. Ám még egyszer sem
került olyan helyzetbe, hogy ne szabad akaratból feküdjön le valakivel.
A következő pillanatban már az ágyon találta magát. Az ágy
megreccsent a súlyuk alatt, és hiába próbált ellenkezni, képtelen volt
kiszabadulni. Nem, ő még soha életében nem volt ilyen helyzetben. Egyszer
sem kellett átélnie ilyeneket, ezért most fogalma sem volt, hogyan kezelje ezt
az egészet. Nem volt felkészülve rá, nem tudta, hogy ilyen egyáltalán
megtörténhet pont vele! Habár az apja megtanította, hogyan kell védekeznie
egy ilyen helyzetben, most szinte mindent elfelejtett, ahogy megérezte David
ajkát a nyakán. Tudta, hogy nem szabad sikoltania, hiszen akkor felhívná
magukra a figyelmet, és abból akár botrány is lehetne. Ha a Nagyhatalom
emberei netalán feljönnének ide, hamar rájönnének, hogy szeretett
főnöküket megmérgezték, és Naya bele se mert gondolni a
következményekbe.
Megpróbálta ágyékon rúgni a férfit, vagy bár kiszabadítani az egyik
kezét, hogy megüthesse, de David sokkal erősebbnek bizonyult nála;
egyszerűen nem volt esélye a szabadulásra.
– Nyugi, bébi – zihálta a fülébe, majd megharapta a nyakát. – Annyira nem
fog fájni... És egyébként is, alkut kötöttünk, nemde?
Naya összeszorította a száját, nehogy hangosan felsikoltson, és csak
esetlenül vergődött a férfi alatt, aki továbbra is szorosan fogta, miközben a
ruháját ráncigálta le. Aztán a következő pillanatban hirtelen föléje hajolt, és a
nő most először halkan felsikoltott. A férfi durván hatolt bele, majd a teljes
súlyával ránehezedett.
Naya beharapta az ajkát, és tűrte a néma megaláztatást. Most már meg
sem próbált ellenkezni, csak hagyta, hogy David kiélje rajta a vágyait. Csakis
egyetlen dolog járt a fejében; megérdemelte. Megérdemelte, megérdemelte,
megérdemelte, de mennyire, hogy igen! Mert folyton elszúrta, mert nem
figyelt az apja szavaira... Istenem, ha James látná, mennyire lesüllyedt! Erre a
gondolatra elszégyellte magát; vajon mit szólna az apja, ha tudomást
szerezne a ma esti kalandjáról? A méregre rábólintana, de az ötletre? A
figyelmetlenségre? Hát hol maradnak a tanításai, amiket annyi éven keresztül
próbált a lánya fejébe verni?!
Egy csalódás lenne az egész, Naya ebben biztos volt. Mert mi ez, ha nem egy
hatalmas szarkupac? Egy elrontott terv következményei, egy... egy... De hát

332