Page 337 - A sírból üdvözöl

családja is csinálta hosszú évszázadok során. Egyetlen őse sem halt meg más
keze által, csak a sajátja okozta a halálát. És ha most megtenné... ha
megtenné... Vajon ki találna rá? Ki fedezné fel a holttestét? Minden
bizonnyal Paul lenne az, vagy Downton, akinek ismeretlen okokból kulcsa is
van a házhoz. Mondjuk, ha a legutóbbi látogatása során sikerrel járt, akkor az
öreg inkább lenyelte a kulcsot, mintsem hogy többet használja.
Naya lehunyta a szemét, és egy pillanatra elmosolyodott. Sebastian jutott az
eszébe. Ha most itt lenne vele!
A hasára csúszott a keze, a körme a bőrébe vájt; ám csak összepréselte az
ajkát, és visszafojtotta a sikolyát. A Narrowayek mindig túlélők, a Narrowayek
mindig túlélők, Narrowayek mindig túlélők..

Szinte az egész napot végigaludta; órák hosszat feküdt az ágyban, néha
aludt, néha pedig csak bámulta a plafont. Nem tudta, mit kezdjen magával;
vagyis tudta, csak nem volt ereje hozzá. Úgy érezte, képtelen lenne elmenni a
fia sírjához, hiszen még mindig nem mosta le azt a rengeteg szennyet
magáról.
Végül mégiscsak kikecmergett a biztonságot nyújtó takarók közül, felöltözött,
és lesétált a konyhába. Főzött magának egy jó erős kávét, és azt kortyolgatva
leült az asztal mellé, kezében a telefonjával. Az utóbbi időben rá se nézett,
így most meglepte az a rengeteg nem fogadott hívás és hangpostára kapcsolt
üzenet, amely egy ismeretlen telefonszámról érkezett az elmúlt napokban.
Kíváncsian nyitotta meg az egyiket:
– Szia, öhm... Naya. Robert vagyok. Nem akarlak zavarni, csupán gondoltam,
beszélhetnénk...
Nayának felgyorsult a szívverése, és sietve a törlés gombra lépett. A
rohadék! A következő üzenet is Roberttől érkezett:
– Tudom, hogy nem akarsz beszélni velem, és azt sem tudom, végighallgatod-
e egyáltalán ezeket az üzeneteket, de... – A vonal recsegni kezdett. –
...örülnék, ha elmondhat... – Hosszú sípszó hangzott fel, aztán egy másik
hang szólalt meg: – Vér, füst és föld. ...nám neked mindazt, amivel tartozok.
Vagyis azt hiszem, tartozok egy bocsánatkéréssel is, és... Vér, füst és föld. – A
hörgő hang ismét közbeszólt, mire Naya felsikoltott, és eldobta a telefont,
ami nekiütközött a szemközti falnak, és a földre esett. – Tudod, a vér
megvolt... Szeretném, ha tudnád, mennyire sajnálom ezt az egészet, ami
kettőnk között történt. Most a füst következik...

335