Page 341 - A sírból üdvözöl

– A füst, Ms. Narroway, ne felejtse a füstöt! – hallotta még, de egy
percig sem állt meg. Könnyek gyűltek a szemében, emiatt pedig
elhomályosult a látása. Megtörölte a kézfejével a szemét, ám a következő
pillanatban megbotlott egy sírkőben, és hasra esett, egyenesen a kikövezett
útra.
Egy pillanatra még a lélegzete is elakadt, és képtelen volt megmozdulni.
Érezte, ahogy sajogni kezd a lába és a karja. Sietve megfordult, de a kislányt
már sehol sem látta, hiába fürkészte a sírok tömkelegét.
Nyögve feltápászkodott, és leporolta a port a szaténkabátjáról, majd a
nadrágjáról is. Borzasztó nyomorultul érezte magát, ahogy a felhorzsolt
tenyeréből kibuggyant vért beletörölte a sáljába, és elindult kifelé innen.
Ám a következő pillanatban megpillantott valakit, mire megtorpant.
Igaz, hátulról látta, de a megjelenéséről rögtön tudta, ki az, és a szíve
kihagyott egy dobbanást. Széles vállak, magas, szikár test, sötét haj... Nayát
hirtelen elfogta a bűntudat; a közös éjszakája jutott eszébe Daviddel, mire
felfordult a gyomra. Hiszen épp most kötöttek szövetséget Paullal! Neki
pedig David az egyik legnagyobb ellensége, ő pedig nemrég még szeretkezett
vele. Mondjuk, nem mintha azt annak lehetett volna nevezni... Az erőszak
sokkal jobban illett hozzá.
Meg akart fordulni, hogy a másik irányba mehessen, ám nem lett volna
képes hátat fordítani a nyomozónak. Nem értette, miért, de ebben a
pillanatban nem vágyott másra, csak a közelségére...
Lassan elindult felé, látszólag ugyanis Paul eléggé belesüllyedt egy sírkő
bámulásába. A cipője alatt megcsikordultak a kövek.
– Mindig van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen az, hogy ahol én is
vagyok, ott maga is megjelenik... – szólalt meg hirtelen Paul Cooper, mire
Naya érezte, hogy elvörösödik a nyaka, és a pír az arcára is felkúszik. Nem
gondolta volna, hogy a férfi már a lépteiről felismeri.
– Pedig nem követem – suttogta.
– Meghiszem azt.
– Azt hittem, bízik bennem.
– A bizalom nem egy olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra
történik. Hosszú folyamat, amely csak nemrég kezdődött el kettőnk között.
Paul végre megfordult, és szembenézett vele. Úgy magasodott föléje,
mint egy görög isten, aki mindjárt bosszúból lecsap rá, hogy megmutassa, ki

339