Page 344 - A sírból üdvözöl

elújságolta a hírt, én pedig alig hittem el neki. Akkor voltam a legboldogabb,
és sosem tudnám elfelejteni azt a pillanatot.
Paul elhallgatott egy pillanatra, és halvány mosoly jelent meg az ajkán:
– Kilenc hónappal később megszületett a baba. A leggyönyörűbb, a
legcsodálatosabb kislány volt, akit valaha is láttam, és egyszerűen képtelen
voltam felfogni, hogy apa lettem. Sherry Aileen Cooper... Az Aileent én
választottam, a Sherryt Anne. Akkor rózsaszín ködben úsztam, nem vettem
észre, és talán nem is akartam észrevenni a felhőtlen boldogságunkba
beférkőző negatív tényezőt, vagyis az alkoholt. Sherry egyéves volt, mikor
Anne szinte minden este megivott két, olykor három pohárka bort, aztán
egyre csak növekedni kezdett mennyiség. Szemet hunytam felette, úgy
gondoltam, ennyi még belefér, azt hittem, majd minden rendbe jön, hiszen
eddig is vonzódott az alkoholhoz. Túl naiv voltam, hiszen a poharakat üvegek
váltották fel, és Anne szinte minden este megrészegedett. Olykor, mikor
hazaértem, Sherryt ott találtam a kiságyban, a rácsokat rángatva üvöltött,
Anne meg telefonon beszélgetve vihogott a konyhában, egy üveg whisky
társaságában, tökrészegen. Akkor azt mondtam, elég volt. Leültünk
megbeszélni a dolgokat, könyörögtem a feleségemnek, hogy menjen el
valahova, ahol segíteni tudnak neki, vagy ha nem, kövessünk el valamit
együtt, mert ez így nem mehet tovább. Beleegyezett, de a helyzet továbbra
sem változott. Pár napig józan volt, egy pohárral sem ivott, de sokáig nem
tudta nélkülözni.
– Titokban inni kezdett megint. Én pedig most már nem szóltam, csak
hagytam, hadd tegye, amit akar, nem akartam veszekedni vele többet. Így
visszagondolva, hatalmas hiba volt. Tennem kellett volna ellene,
próbálkoznom kellett volna, hogy meggyőzzem, menjen el egy alapítványhoz,
aki alkoholistákkal foglalkozik. De már akkor éreztem, hogy valami nincs
rendben kettőnk között, hogy én már képtelen vagyok tovább eltűrni azt a
rengeteg üveget, azt a sok italt... Folyton azt ígérgette, hogy meg fog
változni, hogy parancsolni fog ezután magának, és le fog szokni... Hittem
neki, a fenébe is, annyira szerettem! Szerettem őt, érti, Naya? És azt hittem,
igazat mond, és megtesz mindent ez érdekében. De nem tett semmit, sőt
meg se próbálta. Folyton csak veszekedtünk emiatt; ő zokogott, én
üvöltöztem. Elhatároztam, hogy visszaköltözök anyámhoz, Sherryt is
magammal viszem, ha Anne nem fejezi be, vagy nem dönt úgy, hogy kezd
magával valamit. A házasságunk romokban állt, felmerült bennem a válás is,

342