Page 348 - A sírból üdvözöl

– De hát a név...
– Edward Paul Cooper volt, csakhogy az első nevét nemigen használta.
– Mikor halt meg? Miért nincsenek évszámai?
– Még a halála előtt megcsináltatta magának, és nem akarta felíratni az
első nevét. Nem beszélve arról, hogy nemrég halt meg, és eléggé elfoglaltak
voltunk a húgommal az elmúlt időszakban, hogy ezzel foglalkozzunk.
Egyébként is, ez Samantha dolga lenne...
– Miért pont az övé?
– Magának mindig ennyi kérdése van? – dörrent rá idegesen Paul. –
Jöjjön, mert nem hinném, hogy Mr. Lloyd örülne, ha meglátná itt magát. Jobb
is, ha kerüli egy kis ideig a temetőt és a gondnokát is, ha nem akar még
nagyobb kavarodást maga körül. Mondjuk, mondhatok akármit, tudom, hogy
nem fogja megfogadni a tanácsaimat...
– Micsoda? – Naya meglepődött, ám a nyomozó már tovább indult, így
futólépésben utána sietett. – Mr. Lloyd a temető gondnoka?
– Nocsak. Ezt nem tudta? Nemrég vált azzá, de hát az ilyet minden
újságban lehet olvasni. – Paul hangja gúnyosan csengett. – És gondolom, még
az autóját sem hozta el a szervizből, pedig már régóta készen van.
– Ó, a fenébe! Teljesen elfelejtettem... – Ez igaz is volt. Az elmúlt napok
eseményei olyannyira elvonták a figyelmét erről, hogy eszébe sem jutott az
autója, és az, hogy megjavították már a saját maga okozta károkat – mindezt
persze ingyen, tekintve, hogy Paul valamiféle szívességet emlegetett Mr.
Lloydnak, aki erre azonnal, szinte habozás nélkül rábólintott, mintsem, hogy
szembeszálljon a nyomozóval. Ez kissé furcsának tűnt neki. Mindenesetre
sokat nem gondolkodott rajta, ugyanis időközben megérkeztek Paul
kocsijához. Most először, kivételesen az első ülésre ült, és becsatolta a
biztonsági övet.
Egész úton nem szóltak egymáshoz; Paulon látszott, hogy valamiért
nagyon dühös, így hát Naya inkább nem mondott semmit, csak a mellette
elsuhanó tájat figyelte. Nem értette ezt a hirtelen jött dühöt, sem azt a
sietséget, amivel a nyomozó, mondhatni kirángatta a temetőből. Tény, hogy
már elég későre járt, és minden bizonnyal valami eszébe jutott, ezért akart
minél hamarabb távozni, ám őt nem akarta magára hagyni. Vagy talán az
apjáról nem szeretett volna beszélni? Lehetséges, hogy ez dúlta fel őt
ennyire...

346