Page 349 - A sírból üdvözöl

Lopva oldalra sandított; Paul az utat figyelte, miközben a fogát
csikorgatta, és olyan szorosan markolta a kormányt, hogy félő volt, talán
összetörik.
Ahogy egyre közelebb értek az utcához, amelyben Naya lakott, apró kis
szürkés-fehéres valamikkel telt meg az ablak. Össze-vissza, mindenfelé
repkedtek, és a nő meglepetten figyelte a jelenséget.
– Mi ez? – hajolt előre gyanakodva, és azon nyomban kibukott belőle az első
gondolata: – Talán... hó?
Paulnak tágra nyílt a szeme, látszólag ő sem értett ezt.
– Nem, ez nem az – rázta meg a fejét, és bekapcsolta az ablaktörlőt. Ám
hiába, ugyanis az apró dolgok egyre nagyobb rohamban hullottak az ablakra.
– Ez valami teljesen más. Ha jól látom, akkor ez...
– Hamu – mondták ki egyszerre, amint az autó bekanyarodott az utcába,
és a következő pillanatban mindketten észrevették a forrását. Az utca
közepén álló ház ugyanis lángokban állt. A tűz az ég felé kapkodott, a füst
lassan gomolyogva szállt fel, mindenfelé szétszórva a hamut. A ház előtt
három tűzoltóautó állt, és mindenhol tűzoltók szaladgáltak; menteni
próbálták nemcsak a házat, hanem a mellette levőket is, amelyekre félő volt,
hogy átterjed a tűz.
Naya arca teljesen elfehéredett, úgy érezte, mindjárt megfullad, ahogy
tudatosult benne, egyáltalán mi történik körülötte: a Narroway-ház ugyanis
lángokban állt.
– Mert ahogy a vér, úgy a füst is kezdődni fog... Hamarosan.
Vagyis már elkezdődött.

347