Page 352 - A sírból üdvözöl
P. 352

– Sajnálom, Naya – mondta együtt érző hangon a nyomozó, ám a szavak alig
        jutottak el a tudatáig.
             Naya nem reagált erre, csak szaporán lélegezve körbefordult. A
        helyszíntől nem messze a szomszédai álltak egy csoportba vergődve,
        tanácstalanul figyelték a lángokat, és hangosan beszélgettek, miközben elég
        gyakran szánakozva pislogtak feléjük.
        Aztán Naya meglátta őt. Egymagában álldogált a háza előtti járdán, zsebre
        dugott kézzel, és pont feléje nézett, így a tekintetük találkozott. Pillantása
        villámként hasított a szívébe, apró darabokra szaggatva azt. És az a tekintet...
        Az a győzelemittas, kárörvendő tekintet, amely távolról is látszódott,
        mindent elárult. Mindent.
             Már nem jutottak el a szavak az agyáig, amiket Paul mondott neki, nem
        tudta, kiket lökött félre, mikor elindult, csak őt látta maga előtt. A dühtől
        szinte már remegett a teste, a szíve vadul dobogott, ahogy nekirontott, és
        egyszerűen fel sem fogta, hogy mit cselekszik, egyedül csak a bosszú
        vezérelte. Legbelül pedig tudta, hogy meg kell tennie azt, amit már régóta
        fontolgatott gondolatban.
             Charles Downtont meglehetősen váratlanul érte a támadás. Hátrált pár
        lépést, amint észrevette a feléje közeledő alakot, de már késő volt; Naya
        rávetette magát, ő pedig hátraesett, és keményen bevágta a fejét a földbe.
        Ideje sem volt felfogni, mi történik körülötte, máris két kéz szorult a torkára,
        és fojtogatni kezdte.
        – Maga... maga tette! Azt hitte, bosszút állhat! Maga idióta vénember! –
        sikította Naya, és keményen belevájta az ujjait a férfi bőrébe.
             Downton hörgő hangot hallatott, az arca kezdett egyre jobban
        elvörösödni. Naya csuklójára fonta a kezét, és megpróbálta elrántani onnan,
        de a nő sokkal erősebb volt nála. Esetlenül vergődött alatta, és hiába akarta
        ellökni magától, képtelen volt rá.
        Ám a következő pillanatban valaki megragadta Nayát, és lerántotta róla, mire
        az öreg ismét levegőhöz jutott. Hangosan fellélegzett, ahogy a kezek eltűntek
        a nyakáról.
             – Elment az esze?! – üvöltötte Paul Cooper, és megrázta Nayát. – Meg
        akarja ölni ezt az embert?!
             – Ő tette! – sziszegte a nő. – Ő gyújtotta fel a házamat!
             – Micsoda? – A nyomozó láthatólag meglepődött a kijelentés hallatára.


        350
   347   348   349   350   351   352   353   354   355   356   357