Page 353 - A sírból üdvözöl

– Ő volt az, aki tönkretett mindent! Átkozott vénember! Hagyjon,
hagyjon... eresszen el, hogy megöljem, meg akarom ölni! – visította, és egyre
erőszakosabban vergődött Paul karjai között. – Hagyja, hogy megöljem!
– Mi folyik itt? – Egy tűzoltó jelent meg, és meglepetten figyelte a
hisztérikus Nayát, majd amint észrevette a továbbra is sokkos állapotban
földön fekvő Downtont, sietve lehajolt, és felsegítette.
Az öreg a nyakát súrolta, és ellenségesen méregette a
szomszédasszonyát, miközben hangosan vette a levegőt.
– Szóval maga annyira becsül engem, hogy azt hiszi... hogy azt hiszi, képes
lennék bossz... csak úgy felgyújtani a házát?!
– Ki tudja, mire képes maga?! – vicsorgott Naya. – Ki tudja mit őrizget
abban a szottyant fejében? Lehet, hogy csak előadja az ártatlant, pedig maga
a bűnös! Gyűlölte az apámat, és gyűlölt engem is, most pedig úgy döntött, itt
az ideje mindent visszafizetni! Ugye, hogy igazam van? Ugye?!
Ismét nekirontott volna, ám Paul lefogta mindét karját, és úgy
szorította.
– Ha nem nyugszik le most azonnal, kénytelen leszek megbilincselni! Mi a
fene ütött magába? Szinte megölte ezt az embert! Ráadásul miért olyan
biztos, hogy ő volt a tettes?
Mert... Gyűlölte az apámat, és most gyűlöl engem is. Mert olyat tettem,
hogy vissza akarta fizetni, és bosszút akart állni rajtam.
Mert tudja... tudja azt az átkozott titkot! És meg akar állítani...
Ám Naya erre már nem válaszolt, mert nem válaszolhatott. Ez a kérdés
azonban hirtelen észhez térítette. Mi a francot művel? Miket mond? Nem, ez
nem lehet... Hogy veszíthette el megint az eszét? Akármilyen helyzetbe is
került most, nem zárta ki azt, hogy tudjon uralkodni magán ilyen téren. Most
pedig mégis képes volt nekirontani Paul és a többi ember előtt a
szomszédjának. Még ha szinte teljesen biztos is volt abban, hogy ő tette
tönkre az életét, mégsem szabadna itt, mindenki előtt ilyet tennie! Hát hol
marad az apja tanítása? Hol marad az álarc, amit éveken keresztül, gondosan
formált? Csak, mert Downton egy idióta, kibaszott vénember, azért nem
kellene mindenki előtt fojtogatnia! Jó azt csendben is tenni, mikor senki más
nem látja. Hiszen az igazi bosszú mindig csendes, és minél halkabb, annál
jobban fáj. És annál édesebb is.

351