Page 345 - A sírból üdvözöl
P. 345

de aztán Anne egy második gyerekkel próbálta menteni a helyzetet. Azt hitte,
         ezzel mindent helyrehozhat, de szinte azonnal elvetélt.
             – Ezután jött csak az igazi megpróbáltatás; Sherrynél hat éves korában
         leukémiát diagnosztizáltak. Hatalmas csapás ért minket, olyan nagy, hogy
         egyszerűen nem bírtuk ki. A házasságunk már nem bírt ki ekkora
         megpróbáltatást. Ennek ellenére mégis úgy álltunk a betegség elé, hogy le
         fogjuk győzni együtt, és Sherry újra egészséges lesz. Egy ideig úgy nézett ki,
         meg fog gyógyulni, de fordult a kocka, és egyre csak romlott az állapota.
         Anne már akkor nem bírta, teljesen kikészült. A félretett pénzünk, amivel a
         lányunk kezelését kellett volna kifizetnünk, mind elment italra szinte
         egyetlen hét alatt. Anne-t kirúgták a munkahelyéről, így egyedül nekem
         kellett eltartanom a családomat és fizetnem a kezeléseket. Képtelen voltam
         előteremteni a kívánt összeget, ezért adósságokba keveredtem, amiket nem
         tudtam visszafizetni, ráadásul eközben Sherry már haldoklott. Már nem
         hozhattuk haza, ott maradt a kórházban, és hiába mondták az orvosok, hogy
         lassan vége van, nem akartam elhinni. Követeltem, hogy mentsék meg, mert
         egyszerűen nem hagyhatták meghalni!
             – Anne nem látogatta Sherryt, sőt nem is érdekelte, mi van vele. Ám
         egyik este, mikor hazaértem, ott találtam őt egy fiatal pasassal az ágyban...
         Egy világ tört össze bennem, és úgy éreztem, ki kell kaparnom a szívemet,
         olyannyira fájt. Aznap végig veszekedtünk, Anne részeg volt, azt sem tudta,
         mit beszél vagy mit tesz, egyszerűen felkapta az egyik konyhai kést, és nekem
         rontott, hogy megöljön. Másnap beadtam a válókeresetet...
         Sherrynek eközben nem mondtam semmit az anyjáról; naphosszat csak
         üldögéltem az ágya mellett, néha még el is aludtam, ő pedig odabújt hozzám,
         és sírt. Azt mondta, az egészségét kéri a nyolcadik szülinapjára, ami
         közeledett. Listát írtunk, mit szeretne még kapni tőlem...
         Azon a bizonyos napon éppen dolgoztam, mikor felhívtak. A főorvos volt az,
         hogy közölje; Sherry nem bírta tovább, és csendben eltávozott az élők közül.
         A rák legyőzte őt, én pedig nem lehettem mellette, nem lehettem vele, mikor
         meghalt... Nem emlékszem onnantól, hogy mi történt velem. Hangokat
         hallottam, kezek rángattak, valaki felvette a telefonomat a földről, és... nem
         tudom, hogyan kerültem a kórházba, hogyan mentem ahhoz a bizonyos
         teremhez, de egyszer csak ott találtam magam Sherry holtteste mellett.
         Átöleltem, magamhoz szorítottam, és üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért.
         Könyörögtem neki, hogy ébredjen fel, ugyanis képtelen voltam elhinni, hogy


                                                                           343
   340   341   342   343   344   345   346   347   348   349   350