Page 340 - A sírból üdvözöl

izomszálak álltak ki fekete húsából. Mosolygott; az arcából hiányzott egy
darab, a nyaka fel volt dagadva, és nagy, lila foltok éktelenkedtek rajta. Az
egyik szeme megvolt, a másik hiányzott, és ahogy pislogott egyet, sötét színű
folyadék gyűlt fel a szemüregében, majd folyt le megtépázott arcán.
– Nem találom a síromat... Ms. Narroway, igaz? Segítsen, kérem. Elfáradtam!
A kislány közelebb lépett egyet, kézfejével a sötét színű könnyeit
törölgette. Már nyújtotta volna a kezét, hogy megragadja a kabátját, mire
Naya hirtelen felsikoltott. Hátrált pár lépést, ám megbotlott a fia sírjának
oldalában, és a fenekére huppant.
– Így kell annak, aki nem akar segíteni! – sziszegte a kislány, és ökölbe
szorította a kezét. Ahogy kinyitotta a száját, nyál és vér keveréke folyt le az
állán.
Naya szeme elkerekedett. Megkapaszkodott a sír oldalában, majd sietve
feltápászkodott, sarkon fordult, és rohanni kezdett. Még hallotta, amint a
kislány utána kiált.
A sírok és a kövek miatt nehéz volt futni. Vigyázott, nehogy lépteivel
meggyalázza a sírhelyeket, így próbált nem rálépni a virágokra és a földre.
Átugrott a sírhelyeken, megkapaszkodott egy-egy kőben, miközben arra
figyelt, nehogy elessen, mert akkor nem lesz menekvése.
A következő sírhelyen, amelyen átugrott, megcsúszott a földben, és kis híján
elesett. Megkapaszkodott a sírkőben, majd zihálva nekidőlt, és összehúzta
magát. Remélte, hogy az az ijesztő valami nem tudta követni, és nem is talál
rá egyhamar. Fülelt, ám nem hallott lépteket, ezért óvatosan kilesett a
márvány mögül. A kislány hirtelen tűnt fel az egyik kereszt mellől, mire ő
sietve húzódott vissza a rejtekhelyére, miközben igyekezett nem túl
hangosan lélegezni.
A kislány léptei egyre csak közeledtek.
– Segítsen, kérem... Nem bújhat el előlem. Meg fogom találni. Tudom, hogy
ott van Jay Morgan sírjánál, látom...
Naya visszafojtotta a lélegzetét.
– Ne, ne, ne! Hagyj békén! – kiáltott fel hirtelen. Túl sok volt ez neki
egyszerre: David, a telefonhívás, most meg ez...
– Naya Narroway... a füst... kezdődik nemsokára.
– Nem, nem, nem! Elég legyen! – Naya felpattant, és ismét rohanni
kezdett.

338