Page 335 - A sírból üdvözöl
P. 335

benne van a pakliban, nem? Hogy bármitmegtesz a szarság érdekében, és ha
         most ezt elszúrta, hát az ő baja! Akkor megérdemli a fájdalmat...
         Megérdemel minden rosszat.
             David mozdulatai egyre durvábbak és követelőzőbbek voltak. Naya
         olyan erősen harapta be az ajkát, hogy megérezte a vér fémes ízét a
         szájában. Úgy érezte magát, mint egy tehetetlen test, amely képtelen bármit
         is csinálni. Bosszúból azért belemélyesztette a körmeit a férfi hátába, és
         véresre karmolta; kárörömöt érzett, ahányszor csak David felszisszent.
         A következő pillanatban Naya érezte, hogy nem bírja tovább; hangosan
         felnyögött, és egy másodperccel később a férfi is követte a példáját.
         Esetlenül ráborult, majd percekkel később legördült róla, és szinte azonnal
         elaludt. A méreg csak most érte el a várt hatást.


                                         * * *


             Naya órák hosszat állt a tusoló alatt.
         Borzasztóan mocskosnak érezte magát, és úgy érezte, képtelen lemosni azt a
         rengeteg szennyet, amit egy éjszaka alatt gyűjtött nemcsak a testén, hanem a
         lelkén is egyaránt. Mondjuk, neki már amúgy sem számított, hiszen olyan
         volt, mintha a lelke ki-be szállna a testébe; egyik pillanatban érezte, hogy ott
         van, hála a lelkiismeretének, másodszor pedig mintha soha nem is lett volna.
         Nem állt ő másból csak csontból és bőrből, ez az egyveleg volt ő: Naya
         Narroway.
             Dühös volt magára, és hiába próbálta, nem tudta lemosni magáról az
         éjszaka mocskát David érintéseivel együtt. Még most is érezte a férfi kezét,
         amint a derekát markolja, az ajkát, amint a nyakára és a mellére kalandozik,
         és a nyelvét, amellyel többször birtokba vette a száját és a teste többi
         pontját. Körömmel próbálta kikaparni a bőréből ezeket az undorító
         érintéseket, amiktől minden áron szabadulni akart. Akkor sem hagyta abba,
         amikor már véresre karmolászta magát, és a forró víz égetni kezdte az
         újonnan okozott sebeit. A tusoló alját vörösre színezte a vére. Piszkosul fájt,
         de nem érdekelte, jobb volt ez így neki. Saját magát bűntette, amiért nem
         úgy alakult a dolog, ahogy tervezte, amiért nem vette észre, hogy a férfi
         játszik vele. Hogy lehetett ilyen vak? Nem, nem, nem! Neki semmi nem akart

                                                                           333
   330   331   332   333   334   335   336   337   338   339   340