Page 394 - A sírból üdvözöl

Anja megrémült.
– Hallottam – suttogta, és feltápászkodott.
– Helyes. Akarsz még játszani?
Nem, Anja már nem akart játszani, mégis bólintott.
Ettől a naptól kezdve minden délután együtt játszottak. Anjának fájt,
Claritynek kevésbé... Vagy nagyon, csak éppen nem mutatta.
Clarity még abban az évben eltűnt. Marthával együtt.
Anja egyik reggel rengeteg rendőrt látott a házuk előtt, és többé nem
találkozott velük. Sőt, át sem mehetett hozzájuk, hogy megnézze, otthon
vannak-e. Emily zokogott, Robert pedig őt vigasztalta.
Anja nem értette, hová mehettek. Az anyukája szerint elköltöztek máshová,
mert itt nem érezték jól magukat. Harry pedig itt maradt, mivel nem akart
velük menni. Ezt megértette már, azt viszont képtelen volt elfogadni, hogy
Clarity miért nem szólt neki erről korábban... Biztos említette volna, nem?
Hiszen barátnők voltak.
– Nézd, tudom, hogy mérges vagy rá, de majd találsz más barátnőt –
vigasztalta Emily, és átölelte. – Meglátod, hogy minden rendben lesz.
– Na, és ha nem? – aggodalmaskodott a kislány, miközben szorosan
hozzábújt. – Clarity miért nem látogathatna meg? Vagy én miért nem
mehetek hozzájuk? Biztos nagyon szép az új házuk. Martha szereti a szép
dolgokat.
– Igen, ebben biztos vagyok – bólintott a nő. – De nagyon messze
költöztek, nem tudnánk elmenni hozzájuk, bármennyire is szeretnénk.
Sajnálom, édesem.
– Én is sajnálom...
Anja elfogadta ezt az egész költözéses dolgot. Tényleg sajnálta, hogy
Clarity elment, hiszen borzasztóan magányosnak érezte magát nélküle. A
sebek sem érdekelték már... Bármit megadott volna, csak hogy újra
együtt játszhassanak.
Aztán hirtelen megint megváltozott minden. Ismét megváltoztak a
dolgok...
Anja egyik este épp lefekvéshez készülődött, mikor Clarity felbukkant nála.
– Csss! Ne sikíts! Ne félj, én vagyok az, Clar... – A kislány a szájára helyezte az
ujját.
– Hogy kerülsz ide? – suttogta Anja, ahogy becsukta a szobája ajtaját.

392