Page 390 - A sírból üdvözöl

– De igen is köteleznek! A francba is, figyelnek minket, nem vetted
észre? Ahogy a nevet, úgy a foglalkozást, és ahogy a foglalkozást, úgy az
ügyfeleket is megörököltem. Egyetlen rossz mozdulat, egy rosszul kiejtett szó,
és végünk van. Nem tudod, kikkel üzletelek, Naya, és azt kívánom, soha ne is
tudd meg!
– Sosem mondasz nekem semmit a munkádról! Nem tudom, mit
csinálsz, mikor nem vagy itthon, és... Jézusom, nem is ismerlek, pedig az
apám vagy! – rázta meg a fejét, és a hajába markolt.
– Mert nem akartam, hogy megismerd azt, amit csinálok. De most
tessék, megmutattam, hogyan végzem ki az áldozataimat, és te már azon
nyomban elítélsz!
– Mit is mondtál a bosszúról? Hogy édes? Akkor talán mégis jó érzéssel
töltött el megnyúzni Briant!
– Te nem akartad?! – vicsorogta James. – Ne tegyél úgy, mintha semmi
közöd nem lett volna hozzá! Adtam választási lehetőséget, megmenthetted
volna a barátodat, de nem tetted... Azt mondtad, öljem meg, és én
megtettem.
Naya felvisított erre.
– Nem vagy te senki immáron számomra, csak egy hidegvérű gyilkos! Egy
gyilkos!
James kinyitotta a száját, de már nem jött ki hang a torkán. Egy pillanat
alatt teljesen megváltozott, és a düh lassan elpárolgott belőle. Csak
meredten állt a szoba közepén, és a lányát bámulta. A tekintete
szomorúságot és csalódottságot tükrözött, nyoma se volt az előbbi dühnek.
Naya hirtelen elszégyellte magát, és meg is ijedt, hiszen még sosem látta
ilyennek az apját. Ráadásul még sosem vesztek össze ennyire durván, mint
most, ez pedig valósággal fájdalmat okozott neki. És látszólag a férfinak is.
Hosszasan hallgattak mindketten, aztán James csendesen megszólalt:
– Egész életemben gyilkos voltam... És esküszöm, hogy ha még egyszer
meghallom a szájadból ezt a szót, amint épp rám mondod, soha többé nem
látsz viszont, Naya. Soha többé. Ezt pedig garantálom.
Azzal sarkon fordult, és kirohant a szobából; az ajtó hangosan csapódott
be mögötte. A vakolat egy kis része a földre hullott, az ablakok megremegtek,
és Naya ott maradt, teljesen egyedül a saját maga alkotta börtönében.

388