Page 395 - A sírból üdvözöl

– Szükségem van rád, Anja.
Anja megrémült. Még sosem látta ilyen sápadtnak, ilyen... áttetszőnek a
barátnőjét.
– M-miért? Mi történt veled? Hová mentél el?
– Csss! Máshova. Messzire, el sem tudod képzelni, milyen messze
költöztem!
– Nem szóltál róla...
– Nem tudtam előre. Hirtelen történt. De hallottad, mit mondtam?
Szükségem van rád, segítened kell nekem.
– Miben? – A kislány összehúzott szemöldökkel nézett rá.
– Először is nem szólhatsz senkinek, hogy itt vagyok, rendben? – Clarity
lassan közelebb lépett hozzá. – Senkinek, mert akkor te fogod megbánni, ezt
jól jegyezd meg. – Egy újabb lépés felé, és Anja már érezte a barátnőjéből
áradó ridegséget. – Másodszor pedig... meg kell találnom valakit. És ehhez
kell a segítséged.
Anja hátrébb húzódott.
– Mit tudnék én segíteni? Nem vagyok jó a keresősdiben...
– Egyelőre még csak játszunk. Csak te, meg én. Mit szólsz? - A kislány
szemében könnyek gyűltek. – Ne sírj! – förmedt rá azonnal Clarity. – Azt
hittem, hiányoztam. Azt hittem, szeretsz, és alig várod, hogy találkozzunk.
Most itt vagyok... És egyedül csak benned bízhatok... Anja, hallod? Segítened
kell. Kérlek. Segíts nekem... Hallod?! Segíts nekem!
Ő pedig bólintott.
– Segítek – suttogta, de már azon nyomban megbánta, ahogy kimondta.
Ám most Anja összezavarodott.
Immár nem értette, mi történik körülötte; egyik pillanatban sírt, a másikban
nevetett, aztán kiabált a szüleivel, rettenetes és furcsa dolgokat mondott,
hogy aztán később ne emlékezzen semmire se. És ez volt az, ami a legjobban
megrémítette őt: az emlékezetkiesései. Nem tudta, mi ez az egész, miért
nem emlékszik alapvető dolgokra. Egyszer például az anyukája kérdésére sem
tudott felelni: mit beszéltetek Ms. Narrowayjel a kórházban? Anjának meg
fogalma sem volt, milyen kórházról van szó, hiszen nem emlékezett semmi
ilyesmire, sem pedig arra, hogy a pszichológusával beszélt volna azután, hogy
meglőtték...

393