Page 396 - A sírból üdvözöl
P. 396

Anja megrémült.
        Egyre jobban kezdett félni tőle. Most már bánta. Annyira nagyon bánta, mint
        még soha semmit. Nem kellett volna megengednie Claritynek, nem kellett
        volna beleegyeznie abba a buta játékba. Istenem, mit tett?! De már késő,
        most már sajnálhatja, hiszen nem tehet már semmit sem. Clarity azt tesz
        vele, amit akar, akkor szállja meg őt ahol és amikor akarja. Ha nem engeded
        meg, bántani fogom a szüleidet! Hallod, te kis picsa?! Bármire képes vagyok!
        Bármire!
        A barátnője folyton ezt ordította a fejében, amikor ellenkezdni próbált. Ki
        akarta lökni magából, de ő nem engedett, csak uralta mindenét; a hangját, a
        gondolatait, a mozgását és még a szeme színét is... Azok a zöld szemek! Anja
        már gyűlölte őket. Legszívesebben kivájta volna, hogy többé ne láthassa a
        tükörben Clarity tekintetét, hogy ne kelljen többet sírnia, mert már az is fájt.
        Már minden fájt.
             Nem akart már Clarityvel játszani.
        Nem akarta késsel vagdosni a karját, tűvel szurkálni a lábát, nem akart több
        vért látni. Tedd meg, Anja, hallod?! Tedd meg, mert ha nem, megölöm Emilyt
        és Robertet!
        És Anja megtette. A hegyes olló végével, a konyhai késsel, a tűvel, a
        fészerben talált szegekkel... Nem hiába nem akar szoknyát húzni, akármilyen
        meleg volt. És mindezt miért? A szüleiért, mert imádta őket, és mert nem
        akarta, hogy bajban legyenek miatta. Hogy szenvedjenek miatta.
        Szólni sem akart. Pontosabban nem mert. Párszor megpróbálta ugyan;
        kisétált a konyhába, remegve markolászta a blúzának ujját, és nyitotta is a
        száját, hogy kimondja: Clarity bánt engem, anya. Nézd a kezemet és a
        lábamat! Segíts, anya, kérlek!
             De mikor bármit mondhatott volna, Clarity visítva rohant a testébe,
        tépte, csavarta a lelkét, harcoltak legbelül, és Anja végül csak ennyit
        mondott, miközben nagy, zöld szemeivel rápislogott Emilyre:
        – Van még a sütiből, amit tegnap készítettél?
             Eközben pedig a lány üvöltött legbelül:
        – Áruló! Áruló vagy, Anja Griffits! A halálba veled! Még egy ilyen... és akkor...
        Nem akarod, hogy befejezzem, ugye?
             Nem, Anja nem akarta. Holott tudta, hogy Clarity a szüleit is kipróbálta,
        mint eszközt...
        – Ugye, tudod, hogy meg kell tennem? Most, hogy végre megtaláltam azt,


        394
   391   392   393   394   395   396   397   398   399   400   401