Page 401 - A sírból üdvözöl
P. 401

Stewart hátrapillantott, de nem szólt semmit. Paul tudta, hogy
         megsértődött, ám ez már egy cseppet sem érdekelte.
         Valami hirtelen csipogni kezdett, mire Stewart felszisszent, és elrántotta a
         kezét. A lendülettől kis híján leesett a székről, ám még idejében
         megkapaszkodott a szekrény oldalában.
         – A francba!
             – Megrázott az áram? – A nyomozó hangja gúnyosan csengett, Stewart
         pedig épp csak egy lenéző pillantásra méltatta.
             – Már vagy harmadszorra a mai nap folyamán – válaszolta, és a
         nadrágjába törölte az izzadt kezét. – Apropó, kibékültetek már?
             Paul elfintorodott a kérdés hallatára. Nem volt ínyére a téma. Jobbnak
         látta, ha nemcsak élőben, hanem szóban is elkerül minden olyasmit, aminek
         köze van Samanthához. A húgával ugyanis még mindig nem sikerült
         megbékülnie azóta, amióta keményen összevesztek és még egymásnak is
         estek a számítógépteremben. Samantha hiába kért bocsánatot, Paul nem
         figyelt rá. A veszekedésükkor elhangzott kemény szavak még mindig
         borzasztóan fájtak, és nap mint nap felidézték előtte Anne és Sherry arcát.
         Így inkább jobbnak látta, ha nem foglalkozik a húgával, és úgy tesz, mintha
         nem is létezne. Samantha először megállás nélkül hívogatta, majd végül
         feladta, és ő is ugyanolyan rideg közönnyel viszonyult a bátyjához, ahogy Paul
         is hozzá.
             Stewart pedig láthatólag nem örült ennek a szétoszlásnak, hiszen tudta,
         hogy semmi jó nem származik abból, ha a társaságuk két részre bomlik. Ő
         hiába akart tartózkodni, végül mégis Paul oldalán kötött ki, míg Charlotte
         Samanthát védte, és folyton Pault átkozta, amiért ilyen naiv és idióta.
         – Te egy kibaszott seggfej vagy, Paul! – mondta minden alkalommal, amikor
         találkoztak, és még akkor sem hagyta abba, mikor a férfi dühösen
         megfenyegette.
             – Nem tudom, hogy azt, ami köztünk van, minek lehet nevezni – szólalt
         meg hirtelen a nyomozó. – A fegyverszünet talán a legjobb szó rá. Nem
         beszélünk, de nem is gyűlöljük egymást.
             – Bevallom, kissé félelmetes így látni titeket, hiszen sosem veszekedtek
         – mondta Stewart, és tétován a hajába túrt. A kamera még mindig működött.
         – Mindig is ti voltatok a legjobbak, a legnagyobbak, a Cooper-testvérpár...




                                                                           399
   396   397   398   399   400   401   402   403   404   405   406