Page 406 - A sírból üdvözöl

mögötte levő inkább elfordította a fejét, és a lehető leghalkabban mormolt el
egy köszöntést.
– Nocsak, Cooper, harapós kedvedben vagy? A folyosó végéről is
hallatszott a hangod. Mostanában mindenkivel össze akarsz veszni? –
kérdezte Charlotte. A hangja gúnyosan és megvetően csengett, a szeme
viszont furcsán csillogott, ahogy Paulra emelte a tekintetét.
– Illik kopogni – mormogta erre a nyomozó, és elfordította a fejét, hogy
ne kelljen a húgára néznie.
– Leszarom a szabályaidat – válaszolta Charlotte, és a karórájára nézett.
– Tíz órában egyeztünk. Esetleg valami fontos férfiakra tartozó
megbeszélnivalót szakítottunk félbe?
– Fogd be a pofádat, Char, ha nem akarod, hogy én hallgattassalak el –
morogta Paul, és ellökte magát az asztalától, amire eddig támaszkodott. –
Néha a hallgatás is erény.
A nő fanyarul elmosolyodott.
– Nicsak, ki mondja. Mert igen, a hallgatás erény, főleg ha az ember titkokat
őrizget. – Paul lélegzete elakadt, ám még mielőtt megszólalhatott volna,
Charlotte megkérdezte: – Nos, akkor indulhatunk?

* * *

Naya aznap este a kocsijában aludt.
Igaz, elgondolkodott azon is, hogy a rendelőjében tölti az éjszakát, és majd
elalszik az összetologatott székeken, de hamar elvetette ezt az ötletet.
Valahogy nem fűlött a foga ahhoz, hogy betegye a lábát oda, így inkább
összegömbölyödve elhelyezkedett az autója hátsó ülésén.
Szerencséjére a kesztyűtartóban talált egy doboz gyógyszert, amire most
éppen a legnagyobb szüksége volt, és aminek hatására immár sokkal jobban
érezte magát. Sikerült teljesen ellazulnia, és habár nem jött álom a szemére,
meredten kibámult az ablakon, miközben komótosan letekerte a kezéről a
kötést.
Paul ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjenek a kórházba, hogy dr. Morgan
összevarrja a szilánkok okozta sebet, azonban Naya hallani sem akart róla.

404