Page 402 - A sírból üdvözöl

Paul erre elnevette magát, ám a nevetése keserű volt.
– Azt hiszem, ennek a veszekedésnek is eljött az ideje. Túl sokáig voltunk
jóban.
– De azért, ugye, tudod, hogy ez kikészítette Samanthát? – Stewart
kétkedve rápillantott a barátjára. – Örülnék, ha megbeszélnétek a dolgokat.
Charlotte már engem is szapul, és a húgod láthatólag az idegösszeroppanás
szélén jár. Szüksége van rád. Főleg most.
Paul arcizma megrándult.
– Mióta is aggódsz te ennyire a húgomért?
Stewart nyaka láthatólag elvörösödött, és a pír az arcára is felkúszott.
Ismét visszafordult a kamera felé, és folytatta a munkáját, hogy a társa ne
láthassa az arckifejezését.
– Mindkettőtökért aggódok – válaszolta hosszú hallgatás után.
Paul elfintorodott.
– Na persze. – Stewart nem válaszolt. – Ugyan már, Wall, pocsék színész
vagy. Látom, hogyan nézel rá. Hogyan néztél rá mindig is, mióta... Daniel
nincs már.
A férfi most már megszólal, ám a hangja bizonytalanul csengett.
– Ellenedre van?
A nyomozó megrántotta a vállát.
– Nincs különösebb ellenvetésem. Jó ember vagy, Stewart, Samanthának jó
helye lenne melletted. És tudom, hogy vigyáznál rá, ha én már nem tudnék...
De azért megjegyezném, mint jó testvér, hogy ha meg mered bántani, vagy
történik vele valami miattad, a két kezemmel fojtalak meg, és búcsút
mondhatsz a férfiasságodnak.
– Meglepődnék, ha ezt nem jegyezted volna meg. Mindenesetre
köszönöm, hogy előre figyelmeztettél.
– Nem tesz semmit.
– Visszatérve az előző témához... Mikor is szándékozol kezdeni valamit
ezzel a helyzettel?
– Nem hiszem, hogy bocsánatkéréssel tartozok neki – morogta a férfi.
Meglepődött, mennyire könnyen tudott hazudni nemcsak másnak, hanem
saját magának is.
– Ha most hallottad volna, hogyan hangzott a szájadból ez a mondat,
akkor talán ki se mondtad volna – sóhajtotta Stewart, és leengedte a kezét. –

400