Page 404 - A sírból üdvözöl
P. 404

– Nem, igazad van, el sem tudom képzelni, milyen lehet ez neked. De
        belegondoltál abba, mit érezhetek én? Mit érezhet a húgod? Nemcsak neked
        teher ez, Paul. Nekünk is az, nekünk is fáj! Ráadásul Charlotte még nem is
        tudja! Egyáltalán szándékozod elmondani neki?
             – Nem – sziszegte Paul. – Míg nem gyanakszik, nem akarom elmondani
        neki. Ismerem őt annyira, hogy tudjam, ha valami szaftos sztori kerül a
        markába, akkor azt másnapra mindenki tudni fogja, ha akarja, ha nem.
             – Ő is a barátod, Paul. Joga van tudni.
             – Ezt nem. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy szétkürtölhet az ember!
             – Na, és az a Naya? – kontrázott Stewart. – Gondolom, ő már tudja.
        Miért ne tudná? Mostanában elég sokat vagy vele.
             – Talán féltékeny vagy? – Paul keze ökölbe szorult.
             Stewart érezte, hogy túl messzire ment. A barátját hamar ki lehet hozni
        a sodrából, és neki éppen elég volt látni a legutóbbi veszekedését
        Samanthával. Ő pedig nem kért Paul ökléből, hiszen tudta, hogy ha így halad
        tovább, talán még gazdagodhat néhány nemkívánatos sérüléssel.
        – Nem vagyok az – mondta halkan, de a hangja határozottan és keményen
        csengett. – Semmi közöm, kivel töltöd a szabadidődet, de nekem az a nő
        gyanús. Rá fog jönni, ugye tudod? Nem olyan esetlen, mint aminek mutatja
        magát, és amennyit vele vagy, előbb-utóbb kideríti az igazságot. Én a
        helyedben nem bíznék benne. Soha nem szabad megbízni egy Narrowayben.
        Az a neve, nem? Naya Narroway.
             – De igen, az. És én kurvára nem hiszek az ilyen családosdiban – mordult
        fel a nyomozó. – Apám is folyton hangoztatta, hogy a Cooperek bátrak,
        okosak, szembenéznek a veszéllyel... Minden szarsággal tömte a fejemet,
        ahogy a húgomét is. Aztán ez a bátor, okos férfi szépen elment, és nem jött
        vissza többé. Szembenézett a veszéllyel, és az életét adta érte. Szóval engem
        nem érdekelnek ezek az ostoba jelmondatok, sem pedig az, hogy mit
        mondanak egy-egy családról.
             – A Narrowayektől viszont jobban tennéd, ha óvakodnál. Sosem
        hallottál Benjamin Narrowayről? Vagy Jamesről?
             Paul elfintorodott.
        – De igen, hallottam. Sutyorognak róla itt is, de mint mondtam, nem érdekel.
        És Naya nem úgy néz ki, mintha ártani tudna nekem.




        402
   399   400   401   402   403   404   405   406   407   408   409