Page 405 - A sírból üdvözöl

– Ha ő nem is, akkor más árt neked – sziszegte Stewart. – A kurva életbe
is, Paul, neked muszáj mindig mindent kockára tenned?! Hát nem azért
hívtak, hogy hagyd békén őt? Nem miatta fenyegettek meg? Ha nem akadsz
le róla, akkor a kis titkodnak annyi.
– Most már késő – mondta fojtott hangon a nyomozó. – Már
megegyeztünk, hogy segít a nyomozásban.
– Micsoda?
– A fenébe is! Nem hiszem el, hogy ennyire nem érted meg, hogy
szükségem van most minden olyan személyre, aki hasznomra válhat a
nyomozásban, a Johnson-ügy érdekében. A kurva életbe is, van egyetlen egy
kibaszott nyomom, amivel még semmire se mentem! Ráadásul nemsokára
lejár az idő, én pedig még mindig nem találtam meg a gyilkost. Még mindig
nem tartok sehol sem.
– Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy... egy ilyen nőszemély a segítségedre
lehet – folytatta Stewart, és megérintette a halántékán húzódó sebhelyet.
Mindig ezt tette, amikor dühös, vagy éppen kétségbeesett volt. – Mit tud ő
egyáltalán erről az egészről?
– Nem tudom, mit tud, és mit nem. Tény, hogy vannak titkai, de
hasznomra válhat a nyomozásban, mivel közvetlen kapcsolatban áll az egyik
gyanúsítottammal, Emily Griffitsszel.
– És mit kértél cserébe? Ha már ennyire hasznot húztok egymásból.
Paul nem felelt azonnal. Hosszú, néma percek után szólalt meg csak,
mint aki az idő alatt azon gondolkodott, vajon megbízhat-e a legjobb
barátjában, vagy sem.
– A Kulcsot. Sokat tud a Kulcsról, én meg az információkat kértem tőle.
Stewart arca elfehéredett.
– Paul, mi a francot művelsz?! Azt hittem, azt az időszakot lezártuk! Ugye,
nem akarod megint hajkurászni azt az álomképet?
– Nem áll szándékomban...
– Jézusom, ez nekem már sok. – A férfi megrázta a fejét. – Túlságosan
kevered mostanában a szart! Állj le! Wolfot is magadra haragítottad,
összevesztél Samanthával, és még ez is... Mit akarsz te kihozni ebből az
egészből?
Mielőtt Paul válaszolhatott volna, kivágódott az ajtó, és Charlotte jelent
meg, nyomában Samanthával. Az előbbi magabiztosan lépett be, míg a

403