Page 393 - A sírból üdvözöl

– Mit akarsz csinálni? – kérdezte, mikor remegő kézzel átnyújtott egy kést a
barátnőjének.
– Tartsd a karod – mondta parancsoló hangon Clarity.
– Tessék? Clar, én... nem akarom ezt...
– Tartsd a karod, vagy nagyon megbánod!
Anja kinyújtotta a kezét, mire a lány durván felrángatta a blúzának ujját,
majd megvágta a csuklóját. A karcolásból azonnal folyni kezdett a vér, és egy
halk sikoly hangzott fel.
– Á, ez nagyon fájt! – szipogott Anja, és magához szorította vérző kezét.
– Csak finnyás vagy – sziszegte a barátnője, majd ő is felemelte a karját.
– Látod? Nekem nem fáj. – Azzal saját magát is megvágta, mire az arca
eltorzult a fájdalomtól, de nem adott hangot neki. – Na? – A csuklójáról a
földre csepegett a vér. – Ki a bátrabb?
– Én is bátor vagyok!
– Hiszi a piszi! Csak egy kis hülye picsa vagy!
– Ne beszélj így! Nem vagyok az! – sírta el magát Anja. Nemcsak a keze
fájt már, hanem ezek a szavak is.
– Hallgass el! – toporzékolt Clarity. – Fogd be, mert még valaki
meghallja, hogy itt vinnyogsz! Süket vagy? Kussolj el!
Anja hirtelen elhallgatott, és megtörölte a szemét.
– Most miért vagy ilyen? Azt hittem, barátok vagyunk.
– Azok vagyunk, de csak akkor, ha nem bőgsz. Undorító vagy, még a
taknyod is folyik!
Anja szemét ellepték a könnyek, ahogy egy zsebkendővel megtörölte a
orrát, majd a csuklójára szorította. Már így is összevérezték a szőnyeget.
– Te vagy undorító, ha ilyeneket akarsz... játszani. Elmondom anyának. És
Marthának is!
Clarity hirtelen lendült előre, de olyannyira, hogy Anjának ideje sem volt
felfogni a mozdulatot, és máris megtántorodott a lökéstől. Nekiesett az
éjjeliszekrényének, majd lebukott a földre, és egy fájdalmas kiáltás tört ki
belőle.
– Ha jót akarsz magadnak, nem árulkodsz! Te kis hülye picsa! Ha el mered
mondani valakinek, akkor megverlek! És bántani fogom az anyukádat!
Megértetted? Befogod a szájadat! Hallottad, amit mondtam?!

391