Page 388 - A sírból üdvözöl

Aztán hirtelen lépteket hallott, mire megdermedt. Az ajtó halkan
nyikorgott, és a padló is megreccsent a lába alatt, ahogy James Narroway
belépett. Hosszú csend következett ezután, majd a férfi halkan megszólalt:
– Alszol?
Naya nem felelt, csak megrázta a fejét. Amikor James az ágya mellé
lépett, csak elfordult, és nem nézett rá. Nem bírt már ránézni sem. Némán
hallgatták egymás lélegzetvételét, majd a férfi lassan leült az ágyra, és
finoman végigsimított a karján. Naya összerezzent.
– Nézd, édesem... – kezdte James, majd felsóhajtott, mintha nem tudná,
mit kellene ilyenkor mondani. Valójában tényleg fogalma sem volt. – Tudom,
hogy ez nem úgy jött ki, ahogy szeretted volna...
– Még sosem láttam senkit meghalni – suttogta megtörten a lány. –
Hallgatnom kellett volna rád, hiszen én nem... én soha... nem voltam
felkészülve arra, hogy ezt lássam... én... Istenem, annyira szörnyű volt!
– Soha nem is akartam, hogy látnod kelljen – mondta James, de a
hangja sokkal keményebben csengett, mint percekkel ezelőtt.
– Borzalmas volt és... undorító. – Naya most már egyenesen az apja
szemébe nézett. Az alsó ajka megremegett, ahogy megkérdezte: – Te... hogy
bírod ezt? Hogy bírtad megtenni? Hogyan...?
A férfi arca elkomorult, és a tekintete elsötétült.
– Ez a munkám, tudod jól. Naponta látok embereket meghalni.
Jobb helyzetben Naya elhallgatott volna. James elsötétülő tekintete és
vészesen csillogó szemei sosem jelentettek valami jót rá nézve, így inkább be
szokta fogni a száját, hogy elkerülje a veszekedést, azonban most képtelen
volt rá.
Úgy érezte, mindene tele van szavakkal; a gyomra, a feje, a szíve. Ki nem
mondott, keserű szavak tömkelege folydogált még a vérében is, arra várva,
hogy minél hamarabb kitörhessen onnan.
– Te ölöd meg őket... – sziszegte, és könnyek csorogtak le az arcán. – Hogy
vagy képes... egyszerűen lélegezni, enni, járni, beszélni vagy belenézni a
tükörbe egy ilyen után? Hogy vagy képes embernek nevezni magad?
– Megtanultam a gyilkosság és a gyilkos gondolatával élni. – James
rezzenéstelen arccal válaszolt. – De kit nem nevezhetünk gyilkosnak? A mai
világban mindenki öl, Naya. Megöljük a gondolatokat, a szavakat, az

386