Page 383 - A sírból üdvözöl

– Különös – ismételte meg Naya is. – Nemrég mintha meg lett volna
győződve arról, hogy Wolf a bérlő.
A férfi erre elfintorodott.
– Igazán csodálom, hogy van ilyenkor humorérzéke.
– Szerintem, ebben semmi humoros nem volt – mondta a nő, és oldalra
döntötte a fejét, majd sóhajtott. – Most már rájöttem, hogy nem volt igazam
Downtonnal kapcsolatban. Nincs köze hozzá.
Ráadásul minek gyújtaná fel a házamat, ha úgy is tudja, hogy kiderül a tette?
Ez túl egyszerű lenne. Maga talán ismeri őt?
Paul erre a kérdésre összerezzent.
– Nem – vágta rá határozottan; a hangja keményen csengett, és jóval
hangosabb volt a kelleténél. Naya innen már egyből tudta, hogy hazudik.
Hiába, a hazugság adottság; van, aki tudja, hogyan kell, van, aki soha sem
fogja megtanulni. – Nem ismerem – folytatta. – De most nem is ez a lényeg,
hanem az, hogy kitaláljuk, mi legyen ezek után magával. Gondolom, tudja,
hogy nem szívesen hagyom egyedül... Meg kell találnunk azt, aki ártani akar
magának.
Naya a férfi arcát fürkészte, hátha meglátja rajta az igazságot, mélyen
elbújva a ráncok mögött, ám Paul arca mint mindig, most is komor volt.
– A bérgyilkosok...? – kérdezte végül.
– Nem vallanak. Egyikünk sem akarja elmondani, ki a bérlő. Állítólag ők
sem tudják... Kaptak egy telefonhívást, amiben az illető pénzt ajánlott, ha
megteszik azt, amit kér. A csekély összeget pedig a Kulcs ígérete egyenlítette
ki. Tehát az a valaki, aki minden áron a halálát akarja, meg van győződve róla,
hogy a Kulcs a maga birtokában van. Sőt, mi több, neki nem is a Kulcs kell,
hanem maga. Mégpedig holtan. És az a gond, hogy ezt nincs ahova tennem.
Ha magának nincsenek barátai, ellenségei, rokonai, senkije, akkor mégis ki ez
a személy?
Naya elgondolkodott egy pillanatra.
– Egyáltalán fogalmam sincs, ki az, aki azt hiszi, megszereztem az Alvóét, és ki
akar eltenni láb alól. Egy valamit viszont nem értek... Volt egy kamera
felvétel, amiről mesélt nekem. Hogy a könyvtárban történt támadás előtt
David beszélt az egyik elkövetővel. Tehát az akkor véletlen egybeesés volt?
– Nem tudom. Nem tudom, mi véletlen, és mi nem az. Látja? - Paul
széttárta a karját. – Labirintus ez, saját magunk körül forgolódunk, miközben

381