Page 382 - A sírból üdvözöl

Mindezt persze esze ágában sem volt elmondani Paulnak. Jobbnak látta, ha
hallgat, hiszen ahogy Downton mondta; szövetségesből a legkönnyebben
lehet ellenséget formálni.
– Magának fájna, ha bajom esne? – kérdezte, ugyanis ott motoszkáltak
a fejében Paul nemrég elhangzott szavai.
Paul nem válaszolt azonnal, csak hosszasan fürkészte a nő arcát.
Tetszett neki, ezt pedig hiába is akarta tagadni, egyszerűen nem tudta. A
pisze orr, a sápadt, ám de gyönyörű arc, a csillogó, sötét szemek, és a fekete
haj teljesen megbabonázta. Naya nagy hatással volt rá, és minduntalan
mélyre elásott érzelmek bukkantak fel, valahányszor ránézett. Most az ajkára
siklott a tekintete; a szája szélén egy aprócska pont fehérlett a tejszíntől.
A férfi megborzongott. El akarta fordítani a fejét, de képtelen volt rá. El sem
tudta képzelni, mekkora fájdalmakat kellene átélnie, ha megtudná, hogy
Nayának valami baja esett.
– Igen – válaszolta kimérten. – Nagyon fájna.
Naya elfojtott egy mosolyt, és megkavargatta a kávéját. A szíve
valamiért egyre hevesebben kezdett dobogni, és meg nem értett érzelmek
törtek felszínre benne. Ez az álca lassan már nem is álca...
– Na, és mi a helyzet azzal az öreg úrral? – Paul olyan hirtelen váltott
témát, hogy a nő összerezzent. – Charles Downtonnal, akit tegnap szinte
megfojtott. Azt mondta, ő a hibás ezért.
A pszichológus megrázta a fejét, és elpirult.
– Tévedtem – sziszegte alig hallhatóan. Igaza volt a nyomozónak: fájt
bevallani, főleg, hogy ő sosem tévedett semmiben. Igaz, néha voltak ugyan
ilyen-olyan esetek, de akkor azon nyomban kijavította magát, nehogy bajt
keverjen még a végén és elrontson mindent. Egyébként is, nem szabadott
egyetlen hibának sem becsúsznia a tervébe, mert akkor vége mindennek.
Felemészti a veszteség tüze, mint ahogy a házát is felemésztette nem is olyan
rég.
Naya pedig gyűlölte ezt. Gyűlölte a tévedéseket. Tökéletesen véghez akart
vinni mindent, és sikerülne is, ha az a valaki nem szólt volna bele a
rendszerébe. Ha nem rángatná úgy, mint egy marionett bábut. – Igaz, voltak
ezelőtt nézeteltéréseink és vitáink, de... nem ő tette.
– Különös. – Paul arcán gúnyos mosoly jelent meg. – A tegnap mintha
meg lett volna győződve arról, hogy Mr. Downton a gyújtogató.

380